maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

2-4-8

Nem, nem matematikai képlet, ez a következő folytatásos teleregényem címe. Előzetesként: Letehetetlen olvasmány, dráma humor és tragédia! Igazi remekmű!^^ Szóval kezdem a legelején, így hosszabb a sztori, de ahogy a töri órákról emlékszünk: Helyezd el térben és időben, továbbá tárd fel az előzményeket. 😀
Az itteni ERASMUS koordinátorom azt a tájékoztatást adta (amúgy lehet hogy én értettem félre, de ez a történet szempontjából lényegtelen), hogy az EU-s Egészségbiztosítási Kártya érvényes Isztambulban. Így hát nem kötöttem biztosítást… de beteg az lettem.
Hát elmentünk a kórházba és nagyon vagányan magabiztosan mondtuk a recepción, hogy itt a kártya, csippantsa le, aztán hadd menjek a dokihoz. Na, hát szegény csóka próbálkozott mindennel, de csak nem tudta, mit kezdjen azzal a kártyával. Végül elárulta, hogy neki egy számra lenne szüksége ami 9-el kezdődik (nem ez nem kapcsolódik még a címhez, véletlen egybeesés, hogy ez is szám). Akkor már eléggé nagy fájdalmaim voltak, így mondtam Sezarnak, hogy karcoljon egy 9-est a kártyába, vagy tegyen valamit, mert mindjárt meghalok.
Szerencsére Törökország a szabálymegszegés fellegvára, így Sezar jelentkezett be, mint beteg. Kaptunk sorszámot az urológiára. Várakozunk várakozunk…hát azt ne higgyétek, hogy a kórházban olyan a légkör mint nálunk. Se suttogás, se halkan mászkálás, ellenben kiabálás, csattogás, nevetés. No de sebaj, sorra kerülünk-néztek nagyot amikor együtt mentünk be az orvoshoz-. Aztán az orvos is nézett egy nagyot, majd még nagyobbat, amikor Sezar elmondta neki, hogy én vagyok beteg, de nem beszélek törökül, így majd ő fordít.
El tudjátok képzelni a szituációt.
ORVOS: Mi a panasza?
SEZAR: Panasz?
ÉN: Hát felfáztam feltehetően. Állandóan wc-re megyek, fáj ha pisilek, fáj ha nem….(többi részlet nem blog kompatibilis).
SEZAR: Fájdalmai vannak.
Na, hát szóval végül a doktorbácsi felírt gyógyszert Sezarnak, amit majd én szedek be. … Még jó hogy nem nőgyógyászati problémám volt 😀 😀 😀
Ugrunk az időben: múlthéten eljutottunk oda, hogy a koordinátorom és Sezar segítségével találtunk egy biztosítás fajtát, ami félig állami, így nem kell annyit fizetni, de rendes biztosítás. Ez a Törökországban tanuló külföldi diákok számára van. Szerda este Sezar elmagyarázta, hogy hogyan jutok el az irodába. Még elég előrelátóak is voltunk, és megtanultam törökül hogy mit szeretnék, hátha (???!!!) nem tudnak angolul. – Merhaba.(Jó napot.) Örengim (Diák vagyok). Sigorta istiyorum (Biztosítást akarok).
A helyet könnyen megtaláltam a főúton volt (épület 1). Bemegyek, gyönyörű modern épület. Biztonsági kapu, biztonsági-őrök (ember 1; ember 2; ember 3). Nincsenek előítéleteim, így angolul kezdek: Jó napot! Beszélnek angolul? – a válasz meglepő módon *Valamivalami* Persze nem esek kétségbe, hát én készültem erre a szituációra- Merhaba. Örencim. Sigorta istiyorum.- néznek bambán, beszélnek hozzám törökül. Mondom nekik, AAAANNGOL. AAANGOLUL KELL VELEM BESZÉLNI!!!- reakció van *Valamivalamiingilizce(angol)valami*-és mutogatnak egy iroda felé, invitálnak befelé (iroda 1). Szép tágas iroda, egy kedves hölgy fogad (ember 4). Azt nem mondom, hogy beszél angolul, de elkommunikálgat. Hát mondom neki, biztosítást szeretnék. Mutatom a kinyomtatott tájékoztatót. Mondom neki (kicsit lassú volt a drága, gondoltam megelőzöm)- Megvan minden ami kell, útlevél, tartózkodási engedély, igazolás, hogy tanuló vagyok.- Na azt látni akarta, hát odaadtam (egy átlátszó fóliában (bugyiban) volt 2 egyforma dokumentum, mert a múzeumkártyához is ugyanaz kell- és nem volt kedvem kivenni egyet, odaadtam neki bugyistól). Fogja, elolvassa, elolvassa még egyszer, majd kiveszi a másik dokumentumot (ami pontosan megegyezik az előzővel) és azt is elolvassa kétszer. Huh, mondom magamban, nagyon elraktározza az infókat, de nem baj, inkább 4x mint egyszer sem (de azért a biztonság kedvéért felhívtam a  figyelmét, hogy 2 azonos dokumentumról van szó. Nehezen ugyan, de elmondta, hogy ott ugyan meg nem kötöm a  biztosítást, egy másik irodába kell mennem, ami 200 méterre van. Csak kimegyek az utcára, balra fordulok, és 200 méterre lesz. *valamivalami* van kiírva rá, de le is írta nekem egy papírra. Szóval a Vakif bank után fordulok majd be megint, mert 200 méterre van, és meg fogom találni, az az iroda 200 méterre van.- Nagyon megköszöntem a felvilágosítást, és 200 méterrel arrébb megtaláltam a  keresett helyszínt (épület 2).
Emlékeztek még? Az előző szép, modern tiszta berendezésére? Ez olyan volt mint a Zánka szocreál nyári-tábor télen. De biztonsági kapu volt. Odaléptem a biztonsági-őrhöz (ember 5) és már az angollal nem is próbálkozva elmondtam, hogy -Örencim. Sigorta istiyorum.- Nem nagyon értette a dolgot, hát így lassan darabosan mondtam, hogy -Örencim- -Sigorta – Úgy 1 perc után leesett neki, mosolyogva felirányított a 2 emeletre. Ott bizony csak egy anyuka volt egy gyerekkel, meg zárt irodák. Kóvályogtam, kóvályogtam, hát az anyuka megszánt. *Valamivalami* – Nem beszélek törökül- *Sprechen Sie Deutch?* (Írisz meglepődik) -Einbischen- *Valamivalamivalami(törökül)- meglepődés visszavonása. No de végül elmagyarázta, hogy Várjál bogaram, majd oda fogsz bemenni. Itt van, húztam neked sorszámot, na puszi. (Anyuka el). Én meg várakoztam Zánkán a menza pultjánál.
Egyszer csak felvillan a kijelző, az én számomat mutatja. Bementem az irodába (iroda 2) és angolul próbálkoztam a dolgozóval (ember 6). Hát ő nagyon rázta a fejét *Nono valamivalami no no* Jólvan, sebaj: Örencim.Sigorta.(semmi jó napot, semmi szeretnék. Tanuló vagyok. Biztosítás.) Hát úgy nem nagyon esett le neki- Örencim.Sigorta.Örencim.Sigorta.Sigorta.Sigorta.- mutatom a dokumentumot (ugyanúgy a bugyiban). elolvassa 1x…2x… kiveszi a hátsó (azonos) dokumentumot..elolvassa 1x…2x… nem szóltam semmit, gondolom a törökök ilyen alaposak. Na, de minden angolságát összeszedve elmondta, hogy NEXT DOOR. – Édi egy pofa volt, na de ugye nem mindegy hogy melyik irányba… mondom (és mutatom a  kezemmel) jobbra? Nem érti… mondom (és mutatom a  kezemmel) balra? Nem érti. – Fogtam hát magam, odamentem a szemben levő ajtóhoz, rátettem a mutatóujjam az ajtóra, majd KÉRDŐ fejet vágtam, és ezt mondtam (HMmmmmm????) – azt mondta igen…. -.-
Bementem hát az ajtón (iroda 3). Egy kedves, mosolygós, ANGOLUL TUDÓ (olyan általános iskolásan, de ment) férfi (ember 7). Hát rázúdítottam a szituációt, mutattam neki mindent, útlevéltől dokumentumig (ő csak 1-1x olvasta el az ugyanolyan doksit). Majd elmondta, hogy bizony Magyarországgal nincs együttműködés, de menjek fel a 3-ra és ott van valaki… – és inkább velem jött, elkísért az emeletre (iroda 4) és bemutatott az ott dolgozó hapsinak (ember 8) és elmagyarázta a szitut. (és ott is maradt végig, mert a 3. emeleti hapi annyira nem tudta a nyelvet). Mutatom a dokumentumot, válaszolgatok a  kérdéseire.
Azt mondja, na hát felhívja a kontakt személyt az egyetemről. Persze senki sem reagált, hát megadtam a  mobilszámát a főnökömnek (Berat, jegyezzétek meg a nevet, sokat fog még szerepelni). Hívja, válaszolnak, beszélnek, majd hirtelen abbamarad a beszélgetés. Megszakadt, vagy ilyesmi.– na de sebaj, mert ezt elintézni amúgy sem az én ügyem, hanem az iskoláé, így keressek meg egy nőt (leírta a nevét egy papírra) és adjak át egy üzenetet (leírta, lepecsételte, de a papír valami jegyzettömbből lett kitépve.) Keressem meg a nőt, majd ő elintézi nekem. De ha nem műkszik, csak menjek vissza, ők majd segítenek nekem. Szóval kirándulásom végén, 2 épület, 4 iroda és 8 ember meglátogatása után kaptam egy darab piszkozatpapírt egy jegyzettel.
És egy utolsó gondolat: Berat, mit beszélgettél azzal az emberrel aki hívott?- Jah, hát semmit, nem tudtam ki ő, meg nem tudtam milyen tanuló, szóval kinyomtam a telefont. Miért ki volt az???
…folytatása következik…
Reklámok

2 comments on “2-4-8

  1. október 24, 2012

    Szia! Nagyon tetszenek a kis beszámolóid, jókat nevetek rajtuk 🙂
    Facebook-on is fent vagy?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on július 27, 2012 by in Vicces- Írisz talalkozása az (török) élettel.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: