maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Az őrült tömeg letépte láncát, hömpölygött a tömeg a ronán át

Kezdek egy kis Petőfi átírassal, mert azt a hangulatot, ami tegnap fogadott, nem is tudja visszaadni semmi más, csak a Tisza! Olvassátok hát kezdésnek el  a verset, majd gyertek velem egy “csodálatos” isztambuli utazásra!

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/tisza.htm

Mit is mondhatnék, tudjátok milyen Isztambul, írtam róla eleget. Nyomakodás, lökdösődés, sietség és kiabálás… hozzászokott már az ember. Hajazzunk Petőfire megint: Szegény Isztambul, miért is bántottam, annyi rosszat írtam róla, pedig hát a Boszporusz a föld legszebb “folyója”.

Jó, ennyire nem vagyok elfogult a várossal kapcsolatban, de tegnapig csak Isztambul kedves és jámbor arcát láttam. Tegnapig… de kezdjük az elején.

Szerda este a híradóban azt mondták, hogy egy kis hó várható. Mit ad isten, hát december van, vagy mi a szösz. Nem is értettem, Sezer miért ismételgeti annyiszor…mi az nekem, egy európainak,  egy kis hó? Nekünk, magyaroknak…főleg hogy Dorkával és Lilivel a Krakkói havat is megtapasztaltuk.

Nem is öltöztem fel annyira melegen, a vékonyabbik télikabatomat húztam fel (otthon minusz 3-ban jó volt, itt a pluszban nem lehet gond). A sapim is inkább csinos volt, mint meleg, ruhában mentem harisnyával meg a téli bundás hótaposómban.

Reggel, fogalmam sincs hogyan, de előbb kiértem a buszmegállóba, mint szoktam (emlékeztek? 10-15 perces séta itthonról hegynek fel). Hó sehol, hideg sincs, kicsit fúj a szél. De dugó az van. A buszmegállóban ki van írva (nem, sajnos még nem értem, de Sezer elmagyarázta), hogy bizonyos buszok (most nem traktállak titeket, hogy melyik meg miért) 7 és 9 óra között nem áll meg a megállónkban a dugó miatt. Engem amúgy nem érint. A buszomnak 10 percenként kell jönnie, de előfordul, hogy 15 percenként jön, nem nagy dolog. Tegnap viszont 20 perc után érkezett meg…TELE… egy fél ember vagy egy csecsemő sem tudott volna felnyomakodni. Így vártam a következőre (akkor már kezdtem fázni egy csöppet, álldogálni a szélben nem kellemes). De nem csak én voltam ilyen peches, sok busz jött tele…ohó, de ez még semmi!! Már 9:20-nál jártunk, majd 9:30-nál, de a buszok még mindig nem álltak be a megállóba (3+2 sávos az út, csak egy irányba, majd egy park, és megint 4 sáv az ellenkező irányba). A buszok rendszerint a 2. vagy a 3. sávban araszolgattak a dugóban…nem lett volna baj, a törökök nem szívbajosak, a temérdek kocsi között odaálltak a buszhoz…na de itt a bibi! Minden 5 buszból 1 sofőr nyitotta csak ki az ajtót. A többiek továbbhajtottak, vagy ráztak a fejüket hogy bocsesz. Azért az nem semmi, mennél munkába, tudod hogy 9 után már jön a buszod, de mégsem, és amikor valahogy el is keveredsz az ajtajáig, nem nyitja ki. Volt is kiabálás meg szitkozódás rendesen!! Az én buszom végül megérkezett, csak úgy mellékesen a buszmegállóba érkezéstől a buszra szállásig 45 perc telt el.

Egy óra késéssel érkeztem a munkahelyemre, de nem volt probléma. Magyarországról hoztam egy doboz édességet az irodának (a teljesség igénye nélkül: BALATON, dunakavics, francia drazsé, NEGRO, sport szelet, kapuciner, Lottó, Bohóc, Pilóta, Tibi). Nagyon örültek, meg is lepődtek, mert Mikulásra is vittem nekik ajándékot, gondolom nincsenek hozzászokva.

Volt nagy örömködés úgy 1 órakor, mert elkezdett havazni. Jó, hát úgy képzeljétek el a havazást, hogy mi szállingózásnak neveznénk… De aztán rákezdett egész szépen (még mindig nem a mi HÓESÉSÜNK volt, de hónak már elment). Csináltunk is képeket, ebédnél, sokan hógolyóztak (továbbra is: azért hó nem volt, még a fű is bőven kilátszott alóla). 3 órakor már jöttek a hírek, hogy ha nem áll el, akkor hószünet (!!!!!!!?????) lesz holnap, és nem kell dolgozni jönni. Majd fél négykor jöttek, hogy fejezzük be lassan a munkát, 4-kor mindenki mehet haza. Kinéztel, és hó még mindig nem volt, de az a havas dara úgy kavargott a szél miatt, hogy egészen viharos volt az idő.

Szóval, 4 órakor elindultunk haza. A busz ugyanolyan menetidővel ért KABATAŞ-ra, mint szokott, az idő sem volt szörnyű, a havasesőt fújta a szél, de ennyi. Így elmentem fünikülerrel TAKSİM-ra, mert Sezernek venni akartam egy cipőt karácsonyra. Na ott már kezdtem magam rosszul érezni, mert ugye hó nem, de latyak az volt rendesen, és még ilyen pocsék időben is TAKSİM tele volt emberekkel/ turistákkal. De átverekedtem magam a tömegen oda-vissza, újra a fünikülernél voltam (közben kaptam az smst Sezertől, hogy siessek haza, sötétedés után tarthatatlan lesz a helyzet- akkor már sötét volt).

Siettem is, KABATAŞ-ról komppal értem ÜSKÜDAR-ra. (Ez az a tér amiről már rengeteget panaszkodtam, és ha lehet, nem is megyek soha arra). Hát most jöhet megint Petőfi:

“Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”

Bizony ami most jön, csak erősebb idegzetűeknek ajánlom. Ahhoz, hogy még jobban megértsétek és átéljétek, mi is volt ott, készítek pár ábrát! 🙂

Adsız.jpg2

Ez az alaphelyzet a “buszmegállóban”. Ez nem egy buszvégállomás, hanem egy szakasza a főútnak, amin rendesen autók közlekednek… ha tudnak. Hogyan is értelmezzétek: a narancssárga kör jelenti a “megálló”-t. A lila sávok azok a részei az útnak, ahol folyamatosan autók parkolnak (szabályosan vagy szabálytalanul, az mindegy). A zöld részek az utcai árusok, a szürke sáv a járda. A kékek a buszok, általában az első 2-3-ra lehet fölszállni, a többi, bár ott áll a forgalomban, nem írja ki, milyen busz is ő, így csak találgathatsz. A piros massza az embertömeg, akik (ahogy a kép is mutatja) állnak mindenhol- járdán/ úton- egymáson/az árusokon. Ahogy nézed a képet, én alulról sétalok fel valameddig, általában egészen a narancssárga körig, majd vissza és megint oda. Ennek az az oka, hogy sose tudod melyik busz jön, mert az utolsó pillanatban írja ki a sorfőr, hogy addig ne rohamozza meg a tömeg a járművet. De hátul nincs kijelző, így rohangálni kell a buszokkal, hogy megtudd, a tiéd-e vagy sem. Továbbá sose lehet tudni, hol nyitja ki az ajtot. Van hogy egészn lenn, az első utcánal, de van, hogy eljönnek a hivatalos megállóig. És bizony ha fel akarsz jutni, akkor haladnod kell a busszal, az ajtóval lehetőleg párhuzamosan, hogy ha kinyitja, akkor megindulhass.

De hogy is volt tegnap?

tegnap

tegnap

Bizony a havaseső esett, sötét volt, mindenütt hólé, latyak és víz. Az emberek megtízszereződtek, de a buszok változatlan számmal közlekedtek, vagy még kevesebb lett belőlük. Mindenki haza akart jutni, így a stressz, az idegesség és a türelmetlenség a tetőfokára hágott. Háttérnek remek muzsikát biztosított az autósok dudálása, a mentők és a rendőrök szirénázása és az utcai árusok kiabálása.

Már helyezkedni sem volt könnyű. Álljak-e hátra, de ott az érkezők és tovahaladók löknek fel, menjek-e legelőre, de akkor a buszra szaladók jönnek nekem. A tömeg közepén apró rés tátongott, de ott szabályos kis patak folydogált, így oda sem szívesen álltam. Találtam végül jó helyet a várakozó pozíció felvételére, remek rálátásom volt az érkező buszokra. El is ment 4-5 ami nekem nem jó, amikor megint keresgélésre kényszerültem: egy cigarettázó került mellém, és a füstjét egyenesen az arcomba fújta. Újabb körözes után egy egészen biztonságosnak tűnő hely mellett döntöttem: 3 esernyős csoport közepén. Mögöttem 2 férfi röhögött valamin, előttem jobbra gimnazista lányok nevetgéltek. Balra 3 öregasszony sápítozott és kiabált, de ezek már fel sem tűnnek az embernek. Csakhogy ők is vadásztak, ahogy én, melyik buszt is rohamozzák meg: forgolódásuk (amely egyszerre, de nem szinkronban történt) lehetetlenné tette a tartozkodásomat a megfigyelőállásomban, hiszen bármelyik pillanatban kibökhéttek a szememet.

De akkor megérkezett egy busz, ami jó volt nekem. Már egészen hátul, az első utcánál ki volt írva a száma, így iszonyatos tömeg indult meg felé. De a soför csak a második utca után nyitotta ki az ajtót. A tömeg özönlött, a busz araszolgatott minél előrébb, hogy a mögötte levő busz is jöhessen közelebb. Akár a vidámparkban az óriáskerékre, itt is a lassan mozgó jarműre kellett felügyeskedned magad. Hadd mutassak meg egy ábrát, hogy hogyan is néz ki ilyenkor a helyzet (a kék a busz, a feketék a csukott, a fehér a nyitott ajtó, a pirosak az emberek).

busz

És én egészen a tömeg végen voltam. Előttem egy nyomulós asszony és egy férfi- ragadtam rajuk rendesen: ez a taktikám. Én utálok nyomakodni, így mint egy élősködő, “felkapaszkodok” egy nyomulós hátára, és megyek vele egészen a célig. De sajnos ez nem volt elég, még bőven voltak előttem, amikor a busz megtelt, az ajtó becsukódott, és az esélyünk elment.

Visszahelyezkedtem hát a megfigyelőállásba, és nem is kellett sokat várnom, jött egy zöld busz. A zöld buszokról azt kell tudni, hogy mindig 11-es számmal kezdődnek, és utána jön egy betű (nekem a 11c a legjobb, mert akkor csak 5-10 percet kell gyalogolnom, de még 3-4 11-est használhatok, csak akkor át kell mennem egy felüljárón, és kb. 20 perc hazaérni). De sohasem írják ki időben a számot,vagy túl korán kiírjak, így futni kell velük.

Hogyan is történt: egészen fenn voltam a narancssárga pontnál, amikor megláttam a jelzés nélküli zöld buszt. Többedmagammal megindultam felé (ez így nem igaz, a legtöbben futottak, de volt aki rohant). Ahogy elértük a buszt, az még mindig titok volt, melyik betűt viseli, így haladtunk vele, a tömegen át visszafelé. Amikor újra felértem a narancssárga pontig, kiírta a sofőr: 11N, ami nekem nem jó, igy visszakullogtam a helyemre.

Mielőtt felszálltam volna a jó buszra, még egyszer megtörtént az odamegyek-tolongok-közel vagyok- bezárja és elmegy- szituáció.

De végül, már a sírás határán, homályos szemmel a szél fútta könnyeimtől, feltűnt előtem egy ZÖLD BUSZ. Az ösztöneim azt súgták, ez az, a 11C!! Cseppet sem törődve a csüggedtséggel, a hideggel, a vízzel és a latyakkal, újra kezdtem a tortúrát, belevetettem magam a tömegbe. Láttam, hogy most sikerülni fog, remek pozícióban vágódtam a közepébe. Egészen az ajtóig csak egy apró kellemetlenség történt, egy kis 12 éves iskolás fiú összeverekedett 3 másikkal, de hamar véget vetett nekik a felbőszült tömeg, így csak a szokásos lökdösődés és taposás árán, de eljutottam az ajtóig, majd fel a buszra.

Szörnyen tömve volt, a kezemben a táskám és az új cipő, így alig tudtam kapaszkodni. A busz pedig lépésben haladt…vagy kúszásban…

Kb. 20 perccel később még mindig csak 2 megállót tettünk meg, de a buszsofőr bemondott valamit, és a fél busz leszállt. Leülhettem. Nem tudom mit mondott, nem is érdekelt. Elaludtam.

Arra keltem, hogy egy teljesen másik útvonalon vagyunk, először nem is volt ismerős. Kezdett kifutni minden vér belőlem, majdnem feladtam, hogy elég, én megvárom a tél végét itt a buszon, majd utána megyek haza…. de felismertem hol vagyunk! Szerencsére a sofőr egy nagyon okos ember volt, és egy buszmegálló kihagyásával kikerülte a dugót, és spórolt nekünk 1-1,5 órát.

A hazaérkezés már nem olyan extra: leszálltam a buszról, bementem még a boltba venni élelmiszert, majd a már zuhogó esőben hazafelé indultam (az esernyőmet kicsavarta a szél, így egy kis kötött sapka volt mindenem).

Mire hazaértem, megfagyott mindkettő kezem és az arcom, a hajam olyan vizes volt mintha fürödtem volna, de HAZAÉRTEM! 🙂

Ma pedig nem volt munka a hó miatt (ami éjjel elolvadt de nem is baj), így kihevertem minden fáradalmamat! 🙂

Csak egy utolsó megjegyzés: egész este az isztambuli időjárás ment a hírekben. Sezer mondta, ha azzal a busszal jövök haza, amivel szoktam (a hídon át) akkor hajnalban értem volna haza, mert a dugó 3km/órával haladt… És csak hogy a törököknek is van humorérzékük: a hírek végén beraktak egy vágóképet Antalya-ról, ahol kislányok lenge ruhácskában szedtek egy napos mezőn nárciszokat (bebebeee, nekünk ilyen időnk van!). 😀 😛

 

Reklámok

7 comments on “Az őrült tömeg letépte láncát, hömpölygött a tömeg a ronán át

  1. Petra
    december 21, 2012

    Szegenykem! Örülök, hogy epsegben hazaertel. Itt (Ankaraban) is van ho, de en szerencsere gyalogolok a munkahelyemre, igy nekem oly mindegy, hogy eppen hol van dugo. 🙂 Kitartas!

    • babanicsirisz
      december 21, 2012

      :)) Jajj, de örülnek ha gyalog jarhatnek! 🙂 Jövöre Ljublajaban fogok lakni, az olyan kicsi, alig varom! 😀

      • Petra
        december 22, 2012

        Jol hangzik! Mit fogsz ott csinalni, draga? Melozni mesz vagy tanulni?

      • babanicsirisz
        december 22, 2012

        Nyelvtanulas 1 evre ösztöndijjal! 🙂 Lehet majd onnan folytatom az irast! 😀

      • Petra
        december 22, 2012

        Mindenkepp folytasd, en olvasni foglak! 😀

  2. Babanics Mary
    december 22, 2012

    Remélem nem fáztál meg megint!!
    Szinte láttalak ott Üsküdaron, 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on december 21, 2012 by in Vicces- Írisz talalkozása az (török) élettel.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: