maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

A szörnyeteg a sütőben végezte és a pudding is mind elfogyott

Történetek az első nem otthon töltött karácsonyomról, egy muszlim országban, ahol semmit nem tudnak erről az ünnepről, így én voltam a hangulat esze és lelke…sokszor sajnos inkább csak a lelke…

Na, hát kezdjük ott, hogy Budapesten már megvettem a karácsonyfára a díszeket, mert olcsóbb minden mint itt, szerintem. Meg Anyától is kértem néhány “fölösleges” dekorációs elemet, mint ajtódísz, mécses, stb. Így, megrakodva repültem vissza Isztambulba. Amiket lehetett, fel is tettem rögtön, hogy érezzük a karácsony közeledtét.

dekoráció otthon

Szombaton aztán (December 22.) elmentünk megvenni a fenyőfát. Itt, ahogy Petra is írja a blogján, nem nagyon lehet vágott fenyőt kapni: vagy cserepes vagy mű. Mi társasházban lakunk, mit csinálnánk karácsony után a fával, így a műfenyő mellett döntöttünk. A pláza egyébként zsúfolva volt, teljesen, mint nálunk karácsony idején, de igaz ami igaz, ez itt normális.

Otthon úgy döntöttünk, hogy a vasárnap és a hétfő is nagyon zsúfolt lesz, így jobb ha még aznap összeállítjuk és feldíszítjük a fát. Először mindketten elszörnyedtünk, mert a fát ÁGANKÉNT kellett összerakni. De mire végeztünk, olyan kedves, szerethető lett, hogy nagyon örültünk neki.

Betettem alá a már becsomagolt ajándékokat is. Sezer teljesen izgatott lett, eluralkodott rajta a karácsonyi hangulat. Előtte csak azért ment bele mindebbe, mert én kertem, és így igazságos, ha már én is reszt vettem a muzulmán hagyományokon.

díszítem a fát

Persze, az is hozzá tartozik a történethez, hogy számomra a karácsony nem vallási ünnep, nekem a családod, a szeretetet jelenti. Ezt próbáltam átadni neki is, így nem érezte rosszul magát, hiszen egyébként a muszlimoknak a karácsonyt ünnepleni tilos.

Vasárnap megint felkerekedtünk hárman: Sezer, Burak és én. Először az IKEA-ba mentünk, majd át a REAL-ba, ami olyan, mint nálunk a TESCO vagy az AUCHAN, ugyanolyan is minden. Hát ott aztán bevásároltunk. Többségében a karácsonyi vacsorára vettünk mindent. A 4 kilós cukrot meg lisztet választottuk, így fizettünk több, mint 300 lírát, de ebből 50 líra csak a pulyka volt.

A pulyka, oh a pulyka! Történetem középpontja, a sztár, akit nem tudom, hogy Batman-ként vagy Joker-ként mutassak be! De lassan, lassan, még csak az áruházban vagyunk!

Szóval a legkisebbet akartuk kiválasztani, úgyis max. 8-an leszünk,  meg ki enne meg annyi pulykát, stb.. Hát rá is leltünk az aranyosra: mindössze 5 kg volt.

SEZER: Biztos vagy benne, hogy befér a sütőnkbe?
ÍRISZ: Perszeeee! Ne viccelj! – így megvettük, és haza is fuvaroztattuk magunkat a taxival.

Este már neki is álltam sütni- főzni, hogy nehogy kifussak az időből. Hajnali 4-kor fejeztem be, de még sehol sem álltam tulajdonképpen, így másnap írtam egy sms-t a főnökömnek, hogy nem megyek dolgozni. És reggel fél kilenctől este fél kilencig sütöttem-főztem, takarítottam és dekoráltam!

Persze nem szaladunk, csak lassan, lassan, nem úgy van az: Szóval vasárnapról hétfőre virradó hajnalban, 4 órakor, amikor végeztem a sütemények nagy részével, miközben Anyával értekeztem a muffin helyes sütési módszereiről, eszembe jutott, hogy azért mégis jó lenne lecsekkolni, hogy a pulyka befér-e a sütőnkbe.

Boldogan nyitottam ki a hűtőt, vettem ki a pulykát… majd kevesebb lelkesedéssel tettem fel a sütőnket az asztalra, hogy lássam, befér-e az állat.

Tudni kell a sütőről, hogy régi, török stílusú, az asszonyok szerint remekül süt, ami igaz is, miután kitapasztalod hogy, hogyan kell vele. Szóval eljött a pillanat, a pulykát a nyíláshoz tettem… akkor már láttam, hogy nem stimmel, de nem adtam fel… próbáltam gyömöszölni, de negyedéig sem sikerült betenni.

A szívroham kerülgetett, rázott a hideg meg a meleg, leizzadtam és majdnem sírógörcsben törtem ki… Írtam is Anyának Facebook chat-en.

ÍRISZ: jujj anya/ nem hiszed el…/ nem fér be a pulyka a sütőbe…/ most mit csináljak???? ANYA: na nee
ÍRISZ: mondom!!!!!!!
ANYA: hát akkor az egy szörnyeteg
ÍRISZ: mit csináljak vele???/ azt sem tudom hogyan kell feldarabolni…/ pffffffff/ meghalok mindjárt/ ütögessem addig amíg összébb nem megy?
ANYA: gondolkodok
ÍRISZ: de a hátában van csont/ az nem lesz kisebb/ jujj, a szívroham kerülget…

Aztán megegyeztünk először, hogy eltöröm kalapáccsal valamelyik fő csontját.

ÍRISZ: uhh/ ez nagyon morbid/ de akkor a csontszilánkok nem lesznek veszélyesek?/ te csináltál már ilyet?/ jesszus/ még jó hogy holnap nem lesz Sezer itthon / és akkor ütögessem addig míg le nem lapul?

mekkora is az a különbség

De persze ez csak a kétségbeesés első fázisa volt.

ÍRISZ: most megmérem mennyi hiányzik hogy beférjen/ csináljak képet?/ és akkor jobban tudsz véleményt mondani/ 12 a max. amit be tudok gyömöszölni a sütőbe/ a pulyka meg a legmagasabb pontján majdnem 19 cm/ nem hogy a hátát/ de a lábánál is törnöm kell talán/ ez nagyon durva/ nem is lesz pulyka alakja mire végzek/ remélem már ki van belezve meg minden/ jajjj minek jutnak ilyenek az eszembe hogy PULYKÁT sütök…még egy csirkét sem sütöttem soha/ soha nem hallgatok rád anyu!!!!/ láttad a képet?/ iszonyat/ és azt kell püfölnöm holnap…/ nagyon félek…
ANYA: hát ennyit nem tudsz püfölni ketté kell vágnod
IRISZ: hogyan?/ hosszában?/ keresztben?/ és akkor hogyan töltöm meg?

Nos, hosszas aggódás után arra jutottam (jutottunk), hogy holnap újra értekezünk, és elmentünk aludni.

Másnap mindent megcsináltam, amihez sütő kellett, majd 3 órakor délután szembekerültem a félelmemmel, a SZÖRNYETEGGEL. Anya küldött egy leírást:

“pulyka mellcsontját ki kell fejtenünk, mivel a hasüregbe töltjük a tölteléket.”

Erre vonatkozóan a forrásként használt „Ételkészítési ismeretek” tankönyv részletekkel nem szolgál, csak annyit ír, hogy “a hasüreg felől éles, hegyes késsel kifejtjük a mellcsontot szorosan a mellhús és a csont között haladva.

Még mielőtt nekiálltam volna, volt még egy kis problémám.

IRISZ: de most nézem/ a nyaka is rajta van ilyen fura végződéssel/ azt levágjam? (…) ja, közben rájöttem, hogy az a segge/ az levágjam?

a nyaknak hitt hátsó

Hááát, tényleg nem szolgált megfelelő leírással az a tankönyv vagy mi… 1 órán keresztül nyiszatoltam a pulykát belülről, míg végül sikerült kioperálnom a mellcsontját. Ilyen borzalmas élményem soha soha nem volt meg kajával!!

De végül sikerült, elkészítettem a tölteléket is aszalt szilvával, fügével és dióval. Bár a pulyka lelapult, és nem volt olyan mint a filmekben, de az izé nagyon finom volt, nem csak én mondom!

a lelapult pulyka sütés előtt: almával, aszalt szilvával és répával

Úgy volt, hogy jön kettő barátnőm a munkahelyemről, de délután lemondták. Egyikük beteg lett, a másik lány pedig nem akart egyedül eljönni. De Sezer felhívta a barátait, és ők szívesen jöttek.

Gyorsan még elugrott Sezer venni nekik valami apróságot. Én 9-re készen lettem a vacsorával. A két srác, Sezer barátai fél 9-kor jöttek, majd megjött Burak a lakótársunk, Sibel (Sezer nővére) és a férje Fatih. Végül Apo is befutott.

A szobánkban ettünk, mert ott volt a fa is, meg nagyobb a hely. Szépen megterítettem az otthonról hozott karácsonyi terítővel, a szalvéták is karácsonyiak voltak. Volt gyertyánk is, minden csodaszép volt.

Előételnek paprikás csirkét csináltam fokhagymamártással, besamelmártással töltött sonkatekercseket és kukoricasalátát. Majd jött a főétel, a pulyka, hozzá rizs (amit Sezer készített), krumplipüré és krumplisaláta.

Vacsora után megkínáltam őket szaloncukorral és habcsókkal, amit meg Budapestről hoztam. Aztán meggyújtottuk a csillagszórókat és kiosztottam az ajándékokat a fa alól.

Nagyon meg voltak lepődve és illetődve, mert bizony mindenki kapott valamit! Sezer a legtöbbet: kapott Anyától és Flórától egy pizsamát, amiért teljesen oda van, és illatszereket. Én cipőt és egy könyvet adtam neki: az Egri csillagok-at angolul. Örült nekik nagyon, bár sikerült felütnie a könyvet pont egy olyan résznél, hogy: “… a lova úgy bűzlött mint egy török…” Nem volt túl jó kezdés!

Aztán elkezdtem behozni a desszerteket: csokis kocka, háromféle karácsonyi linzersüti (csokis, mogyorós és gumimacis), kávés muffin és egy pudingos torta. Sibel is hozott egy tál sütit, így volt mit elfogyasztani!

csokis kocka

A vendégek valamikor éjfél után mentek el, mi többiek pedig egy óra alatt szépen rendet raktunk. Minden jó, ha a vége jó, nagyon szép Szent Este volt!

Boldog Karácsonyt mindenkinek! 🙂

Advertisements

4 comments on “A szörnyeteg a sütőben végezte és a pudding is mind elfogyott

  1. Petra
    december 26, 2012

    Minden elismeresem, Irisz, hogy alltad a sarat es fölenyes gyözelmet arattal a szörnyeteg fölött! Büszke vagyok rad!

  2. Timi
    december 30, 2012

    Úristen mennyit dolgoztál, le a kalappal 😀 A pulyka meg… el nem tudtam képzelni, hogy nem fér be a sütőbe XD Köszi a kép illusztrációt, így már világos!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on december 26, 2012 by in Vicces- Írisz talalkozása az (török) élettel and tagged , , , , , , , , .

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: