maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Törtenet E.-röl /1. fejezet/

Altalaban jol kijövök mindenkivel, nem nagyon vannak konfliktusaim sem. Legalabbis nem olyanokkal, akik… közömbösek. Tulajdonkeppen csak azok lathatnak mergesnek, vagy idegesnek, akik szamitanak. A többiek… hat ök a “csinaljanak amit akarnak” kategoriaba tartoznak.

Lehet ezt jo- vagy lehet rossz tulajdonsagnak felfogni, de igy van, nekem megfelel, nem is akarok rajta valtoztatni. (Persze neha eszebe jut az embernek, lehet helyesebb a “szivemen a szamon” viselkedes, vagy a mindig visszaszolas, vagy a mindig van velemenyem stilus, mert az belevalobbnak, sokkal vaganyabbnak tünik. Neha nekem is eszembe jut, de…az nem en vagyok. Eröltetve meg nevetseges.)

E. mas eset volt. Persze azt nem lehet mondani, hogy igazan kihozott a beketüresemböl, de parszor közel volt hozza. A masik fele az igazsagnak, hogy meg soha-soha nem talalkoztam ilyen rosszindulatu, alattomos es kepmutato emberrel. De hogy az igazat megvalljam, elkepzelni sem sikerült soha. De miert is huzom-halasztom!? Ime E. törtenete:

E. a kollegam volt 3 honapig. E. egy lany Görögorszagbol. Fekete festett haja van, bar sajat bevallasa szerint tulajdonkeppen a szin megegyezik az eredeti hajszinevel. Alakjat talan a teltkarcsu fejezi ki leginkabb, nagy mellekkel, amiket elöszeretettel emelt ki. Igazabol, ha rendesen felöltözött (mondjuk inkabb, hogy az en izlesemnek megfelelöen, hiszen a “rendes” egy relativ fogalom) akkor akar csinosnak is mondhato. Az arcat a mindig erösen feketere festett szeme uralta, de egeszeben veve is karakteres volt. Sajat szavait hasznalva “papagaj csörre hasonlito orra” sem csufitotta el az elsö benyomast, ajkai pedig (ha eppen nem beszelt) erzekiek voltak. Szerette azt is hangsulyozni, talan soha nem is lattam a termeszetes szinet- vöröset, pinket vagy narancssargas arnyalatokat viszont annal inkabb.

Sajnos azt kell mondanom, hogy E.-röl mar az elsö munkanapjan kialakult a velemenyem, amit kesöbbi viselkedese csak jobban es jobban megerösitett. Mivel a közvetlen fönükünk, B. (ugy dötöttem, ha a munkatarsaimrol irok, vagy olyanokrol akiket nem szeretek, csak a kezdöbetüket hasznalom) eleg lusta volt ahhoz, hogy E.-t az elsö pillanatban lepasszolja nekem.

Akkoriban en voltam az un. “iroda dolgozoja”. Sokat dolgoztam, pontosan, hibatlanul es önalloan. Meg a “menedzser” becenevet is ram aggattak, hiszen par hettel E. erkezese elött egyedül voltam az irodaban egy egesz hetig. En vittem a mindennapi ügyeket, tartottam a  frontot.

Ugyhogy az en feladatom volt beavatni E.-t a “szakma” rejtelmeibe”. Eleg hamar kiderült szamomra, hogy ezzel a lannyal bakot löttek, csak teher lesz szamunkra. Igazam is lett, de azt hiszem, ez senki mast nem erdekelt az irodaban(tervezek mas irast is az irodarol-müködesröl es mindenröl- amikor befejezem a munkat, igy most koncentraljunk E.-re). E. keptelen volt a figyelemre. Volt, hogy haromszor kellett elmondanom valamit, hogy megertse. Kertem, hogy jegyzeteljen, de ha valamit nem diktaltam le, fel sem emelte a ceruzat. Akarmikor kerdeztem “Ezt tudod-e?” “Talalkoztal-e mar ilyesmivel ezelött?” a valasza igen volt. Majd kiderült, hogy azt sem tudta, mit kerdeztem. Nem hogy az Outlook-t, de a Word-öt es az Excel-t sem tudta hasznalni. Most mar latom, hogy hiba volt, de akkor meg nem tudhattam: az elsö napokban, söt az elsö egy-ket hetben vegtelenül türelmes es kedves voltam vele. Mondtam, hogy kerdezzen nyugodtan, inkabb, mint hogy hibazzon. Igy az elsö hetek pokolla valtak szamomra. Minden 10 percben hivott, hogy segitsek neki, valaszoljak egy kerdesere, stb.  A bosszanto az volt, hogy mindent elmondtam neki azelött legalabb egyszer. Törtent aztan, hogy:

– Iiiirisz! Segiits!

– Mondd!

– Hoogyan kell megtalalni egy török diak email cimeeeet?

– Mar elmondtam parszor.

– Nekem?! Neeem, biztosaaaan nem!

– Le is irtuk egyutt a füzetetbe.

– Idee? Nem talalom sehol!

– A harmadik oldalon piros betükkel, nezd meg!

– Jajjjj! Tenyleg! Oh! Olyan faradt vagyok, nem tudok koncentralni!

Mit kell meg tudnotok rola? Borzalmas stilusban beszelt. Minden maganhangzot elnyujtott, a hangja tele volt szenvedessel es panaszkodassal. A masik kollegam, es egyben baratnöm, Eb. es en tizszer annyit dolgoztunk, mint ö, de folyton azt hallgattuk, hogy mennyire faradt.

Akkoriban Eb. es en komoly problemakkal küdöttünk az irodaban, mondhatjuk, hogy egyfajta valsagban voltunk. Nem is volt mas temank, mint az iroda, ami ott törtent, es hogy hogyan erzünk effelöl. Sajnos- mert mar mindketten latjuk, hogy hatalmas hiba volt- E. elött is beszeltünk ezekröl. Nem nagyon szamoltunk vele, ott ült mellettünk ebednel, de az ipad-jevel volt elfoglalva. Ha megis figyelt, mondtuk neki, hogy ne aggodjon, nem olyan rossz itt, majd meglatja. Lehet, hogy ö nem szembesül ugyanazokkal a problemakkal, mint mi.

Kesöbb, talan a harmadik heten B. megkerdezte, hogy rendben van-e, ha E. a helyemre ül. Tudnotok kell, hogy az allando dolgozokon kivül senkinek nem volt helye, csak nekem. Semmi különleges kepesseget ne lassatok bele, B. szeretett maga mellett tudni, mert a munkaja felet kioszthatta nekem, en pedig, leven gyakornok vagyok, zokszo nelkül megcsinaltam. De amikor E.-nek akarta adni a helyem, egy csepp rossz erzes sem volt bennem. Örültem, hogy kikerülök B. latoköreböl, nem terhel le munkaval es dolgozhatok masokkal is. Kezdetben egy hetröl volt szo, majd megkerdeztek, maradhat-e.

B.: E. meg nem tud mindent, jobb ha mellettem marad. Baj?

En: Dehogy!

B.: De figyelj! Akarmikor, ha vissza akarsz jönni, szolj, cserelhettek hetente!

Talan rosszul müködök, de nagyon örültem a helycserenek. Bar az iroda tulzsufolt volt, es minden nap mashol dolgoztam, nem bantam. Erdekesebb es nagyobb felelösseggel jaro munkakat kaptam-ha kaptam. Mert bizony nem voltam szem elött, igy nem osztottak ram minden szemetet.

De vissza E.-re. Egy honap sem telt el, E. ugy viselkedett, mintha idötlen idök ota az irodaban dolgozna. Ha barki a “helyere” ült, elkezdett panaszkodni. -Ö nem tud B. elkül dolgozni! Neki mellette a helye! -Ott is maradhatott mindig.

B. es E., ha lehet igy fogalmazni, jo baratok lettek.

Reklámok

2 comments on “Törtenet E.-röl /1. fejezet/

  1. Petra
    január 3, 2013

    Izgatottan varom a folytatast! 😉

  2. Babanics Mary
    január 5, 2013

    Gyorsan olvasom a következőt! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on január 3, 2013 by in Regénybe illő.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: