maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Törtenet E.-röl /2. fejezet/

Tulajdonkeppen E. es B. szemelyisege nagyon hasonlo- a mult hetig nem is sejtettük, hogy mennyire. Mindketten elegge lustak, de imadnak elfoglaltnak es fontosnak tünni. Folyton tuloznak, az nem is fejezi ki öket igazan, ha azt mondom, hogy szeretnek a bolhabol elefantot csinalni. Nem csak ebben egyeznek: ugyanolyan a humoruk is. Meg sem tudom szamolni, hanyszor lattam öket összebujva sugdolozni, majd hangosan nevetni valamin. De annak ellenere, hogy ilyen jol kijöttek egymassal, nem hiszem, hogy lett volna köztük valami. Mindkettejük tipusa eleg mas.

Kezdetben eleg gyakran ebedeltünk együtt E.-vel es Eb.-bel. Föleg Eb. es en beszelgettünk, leven, hogy nagyon jo baratnök vagyunk, de azert E. sem maradt ki- föleg ha bulik es pasik kerültek szoba. E. imadott a nagyvilagi nö szerepeben tetszelegni. Sokszor volt az az erzesem, hogy a gesztusait es a mondatait könyvekböl es filmekböl kölcsönzi. Alakja miatt gyakran hordott feketet. Szerette az irodai, titkarnös stilust egy kis extravaganciaval turbozva. Ahogy beköszöntött a hidegebb idö, meg jobban elöjött ez a furcsan kettös luxus-prosti stilusa. Szörme mellenyeiben, kabatjaiban es feltünö kiegeszitöiben ugy vonult, mint egy orosz dama, az egyetemi etterembe es vissza. De akarmilyen sok ellenerzesem volt vele kapcsolatban, akarmilyen idegesitö is volt, legtöbbször kedves es udvarias voltam vele szemben.

E. kapcsolata a ferfiakkal regenybe illö volt. De nem a jobb fajtaba. Igazi szerelme sohasem volt a sajat bevallasa szerint. Ha szeretett  is valaha valakit, az nem szerette viszont. Mult evben, amikor Erasmus ösztöndijjal szinten ezen az egyetemen tanult, volt egy török baratja. A szemeszter vegen azonban kiderült, hogy a fiunak E. csak a szexre kellett. Ennek ellenere iden ujra összekerült vele, igaz, csak egy ejszaka erejeig. De nem ez volt az egyetlen egyejszakas kalandja. Ahogy tudom, szepen egyeztette össze a szamokat: 3 fiu harom honap. Ez alatt megismerkedett az interneten egy közel 40 eves ferfival Görögorszagbol. Gyakran beszeltek, legtöbbször a szexröl. A titokzatos idegen (annyira nem az, mert E. egyszer, meg a gyakornoksaga elött, nyaron latta egy szorakozohelyen) nem erte be beszelgetessel, kepeket akart. E. pedig, fogalmam sincs milyen meggondolasbol, küldött is egy kepet a melleiröl (szigoruan melltartoban) a feje es az arca nelkül. Amikor aztan a ferfi valasza az volt, hogy szeretne latni fehernemü nelkül is, E. teljesen kikelt magabol, hogy micsoda diszno, talan nem is akar komoly kapcsolatot. Mert E. komoly kapcsolatra vagyott. Minden idegszalaval a szöke hercegre koncentralt, aki intelligens, jokepü, gazdag es csak Ra var… csak közben kiprobalt egy-egy kobor lovagot is.

A hetek mulasaval egyre kevesebb kontaktom lett E.-vel. Ahogy az elejen irtam Nektek, a nem fontos embereket egyszerüen mellözöm. Minek elfecserelni az energiat? Nem beszeltem vele, csak ha muszaj volt, nem osztottam meg vele semmit, egyszerüen tartottam az udvarias viszonyt. De sajnos meg igy sem lehetett kiszürni lenye idegesitö jelenletet. Ha beszeltem hozza, sokszor masmerre nezett, mast csinalt vagy felbeszakitott. O, a felbeszakitas! Lesz meg erröl szo böven, az egyik sarkallatos pontja a törtenetek. Sokszor gondoltam ra, hogy helyre kellene tenni, de akkoriban (november eleje- közepe) nem voltam teljesen magam, honvagyam volt, elegem volt Isztambulbol, Törökorszagbol, az irodabol, a közlekedesi dogokbol…mindenböl. Igy egyszerüen hagytam, es meg kevesebbet beszeltem vele. Sajnos (vagy sem) de nem csak velem viselkedett igy, sokszor meg a fönökeinkre sem figyelt, vagy egyszerüen közbeszolt a mondatuk közepen. Egyenlöre senki nem szolt semmit.

Törtent aztan, hogy E. teljesen kiborulva, összetörve jött be az egyetemre. Azt mondta, muszaj elköltöznie a lakasabol. Egy baratjanak az ismerösetöl, egy sractol berelt szobat, eleg alacsony aron. A srac is az egyetemre jart, kezdetben jol kijöttek. De aztan kezdödtek a problemak. A lakas minden este hangos volt a haveroktol, legtöbbször 10-15 ember is volt a nappaliban. Ittak, füveztek, hangoskodtak. Az elejen E. is partner volt, örült, hogy uj embereket ismerhet meg. De napra nap, ejre ej, egyre nehezebben viselte a kialvatlansagot, a melot, a bulikat. Nem sokkal kesöbb anyukaja meglatogatta itt, Isztambulban. A lakas rettenetes allapota miatt mindketten inkabb egy hotelben töltöttek azt a rövid idöt. A pohar akkor telt be, amikor a het letelte utan E. hazament. A szobaja ajtaja tarva- nyitva volt, a ruhai mind a földre hajigalva, az agyaban pedig egy akkor megalakult parocska üzte az ösi sportot.

Mindenki nagyon sajnalta E.-t, együttereztünk vele. Eb. csak 10 percre lakott töle (egy masik lannyal), igy felajanlotta, hogy par napig maradhat nala, amig nem talal masik lakast. Eb. nagyon szep környeken lakott, Isztambul egyik elit negyedeben. A lakasuk majdnem fele a mienknek, de a berleti dij a duplaja. Az also szinten volt ket szoba, egy fürdö es egy kicsi konyha. Az emeleten egy nagy nyitott ter (egyik falanal a beepitett konyhaval), egy erkely es fürdöszoba. D.-vel, a lakotarsaval kezdettöl fogva kedveltek egymast. D. Iranbol szarmazik, egy eve tanult divattervezest Isztambulban. Ez idö alatt majdnem tökeletesen megtanult törökül minden nyelvkurzus nelkül. Kezdetben ugy akartak felosztani a lakast, hogy egyikük lenn, a masikuk fenn lakik. De aztan arra jutottak, hogy jobban jarnak, ha együtt beköltöznek a földszinti nagyobb szobaba, a kisebbet pedig gardrobnak hasznaljak. A fönti helyiseget nappalinak alakitottak ki. Es jol is müködött a terv, 3-4 honap alatt csak egyszer veszekedtek. De aztan jött E.. Kezdetben nehany naprol volt szo, de aztan elöallt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha odaköltözne harmadiknak. Eb.-et elegge sokkolta a felig keres-felig kijelentes, de ö egy csupa-sziv lany, igy csak annyit mondott, hogy megkerdezi a lakotarsat. D. nem ismerte E.-t, de neki sem volt szimpatikus. Viszont, mivel E. is ott volt annal a bizonyos “megkerdezem a lakotarsamat” esetnel, igent mondott.  Eb. meg is banta, hogy nem hagyott maganak kiskaput, hogy nemet mondhasson, vagy hogy valami kifogassal megis nemet mondjon, hiszen nagyon ijesztö volt a gondolat szamara, hogy egy lannyal, akit nem kedvel, együtt legyen a nap 24 orajaban. De volt meg egy remenye: azt mondta E.-nek, hogy beszelnie kell a föberlövel is. – Ne ertsetek felre, nem volt biztos benne, hogy nemet akar-e mondani, csak idöre volt szüksege, hogy atgondolja a dolgokat. Es remek lehetöseg volt ez szamara, ha megis ugy döntene, hogy nem akar E.-vel lakni, akkor a föberlöre foghassa. Megertem öt, nem hiszem, hogy en mashogy cselekedtem volna. Szemtöl szembe megmondani egy ilyen embernek, hogy nem lakhatsz nalam, ugy hogy a kollegad es napi 8 orat együtt vagytok, es abban a pillanatban meg nalad is lakik ideiglenesen…kesz öngyilkossag.- De tul kesö volt mar. E., ha valami ugy erzi, hogy az öve, akkor azt nem ereszti. “Hagyd, majd en beszelek vele!”-mondta E. “De alig beszelsz törökül…” “Majd te is jössz velem, es ha nem ertek valamit, segitesz!”

Igy vesztette el Eb. a szabadsagat.

Advertisements

4 comments on “Törtenet E.-röl /2. fejezet/

  1. Petra
    január 4, 2013

    Egyre erdekesebb ez a törtenet, es nagyon tetszik az iras stilusa is! Csak igy tovabb!

  2. Babanics Mary
    január 5, 2013

    Várom a folytatást 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on január 4, 2013 by in Regénybe illő.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: