maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Törtenet E.-röl (Utolso fejezet)

Hadd kezdjem ezt  Eb.-bel. A törteneteket ö meselte magarol, en elhiszem, de nincs garancia semmire. Igyekszem egyebkent nem nagyon elfogult lenni vele, de ö egy nagyon jo baratnöm, igy ezen a szemüvegen keresztül olvassatok, amit irok. Eb. egy szep, okos es sikeres lany. Nemetorszagban született es nött fel, török szülöktöl. Harom testvere van, ö a legfiatalabb. Az egyetemet egy masik varosban kezdte, igy több eve sajat lakasban el egyedül. Az elsö szerelmet 15 eveses ismerte meg, majd együtt voltak több, mint hat evig. A fiu szinten török szarmazasu, de sajnos a “tipikusabb” fajtabol. Nagyon feltekeny volt, sohasem engedte Eb.-et sehova. Amikor Eb. Az egyetemre került, es 3 ora autout valasztotta el öket egymastol, meg rosszabbra fordult a helyzet. A fiu orankent telefonalt, hogy Eb. otthon van-e, es ha valamiert nem vette fel a telefont, fel ora alatt akar 30-ra is nött a nem fogadott hivasok es sms-ek szama, majd napokig ment a duzogas es az erzelmi terror. De Eb. szerette öt, igy 5 even at nem jart el sehova, csak ha együtt mentek. Az is hozza tartozik a törtenethez, hogy Eb. imadja a klubokat, a modern-elektronikus zenet, es a bulikat, a baratja viszont nem, igy közösen soha, egyszer sem mentek bulizni. (Sajnos) Eb. az ötödik ev utan ugy döntött, hogy ezt igy nem tudja tovabb csinalni, de nem szakitott a fiuval, mert szerette öt. Titokban eljart bulizni a barataival. Minden hetvegen klubokba jart, a baratjanak pedig azt mondta, koran fekszik, es a telefonjat is kikapcsolja, hogy senki ne zavarja. Aztan jött ez a lehetöseg, hogy Isztambulban töltse a szakmai gyakorlatat, es gondolkodas nelkül jelentkezett, a baratjaval pedig mar csak azidöpontot közölte, amikor fel evre Törökorszagba költözik. A srac megtiltotta neki, igy szakitottak. Eb.-bel sokat beszelgettünk erröl a temarol, mert a fiu azota is hivogatja, es ket honap utan megint beszeltek. Talan ujra öszzejönnek, ki tudja, mi lesz, ez egy masik törtenet.

Itt Isztambulban Eb. vegre szabadon elhetett. Nem is vetett meg semmilyen szorakozast. Amikor lehetett bulizni jart, sokszor draga szorakozohelyekre. Az volt a mottoja, hogy inkabb csak egyszer a heten, de akkor megfizeti, kerül is barmibe. Sokszor 50-70 lira (6-8 ezer ft) volt a beugro, majd csak egy sör 20-30 (2500-3000 ft) lira. Kepzelhetitek! E mellett iszonyu nepszerü is volt, egy honappal az erkezese utan nem tudtunk ugy elmenni ebedelni, hogy 3-4 asztalhoz oda ne köszöntünk volna. Mindez a szemelyisegeböl fakadt. Imadott az emberekkel beszelgetni, allandoan mosolygott, es szuperül tudott beszelgetest kezdemenyezni, soha nem fogyott ki a temakbol. Flörtölni is tudott rendesen! De ez nem is igaz igy: egyszer mondtam neki, hogy ilyen huncut, flörtölös csajjal meg sohasem talalkoztam. Egyszerüen a lenye volt ilyen. Mert nem direkt csinalta, es nem csak fiukkat. Mindenkivel es mindenhol. Bele volt rögzödve a hangjaba, a mozdulataiba, a tekintetebe. Szerintem ha akarta volna sem tudta volna megvaltoztatni. (Most vadolhattok elfogultsaggal, de ez igy igaz. Akar idegesitö is lehetett volna ez a magatartas, de olyan kedves, bajos a szemelyisege, hogy szerintem nem lehet nem szeretni. Peldaul itt egy sztori: Együtt beültünk egy waffel-es helyre, es amikor fizettünk, a pultos kihallotta Eb. “Persze”-jeböl, hogy nemet-török. Igy nemetre valtottak, es annyi volt csak a beszelgetes, hogy melyik reszeröl jöttel? Igen, voltam arra! 24 lira lesz. Külön fizetünk. Tessek. Ö kartyaval.- es megis, mindketten kaptunk egy ajandek-kupont, amin 7 pecsetet kellett összegyüjteni, hogy legközelebb kapj egy ingyen waffelt…mind a het pecsettel.) Ugyhogy Eb. pasizott is a bulizas mellett. Rengeteg fiu telefonszama volt meg a telefonjaban, majdnem mindnek tudta parositani a szamot egy arccal. Sokakkal randizott, es voltak jo-nehanyan, akikkel csokolozott is- egy buliban, egy kirandulason, otthon naluk a kanapen. Ket fiu ott is aludt nala, de semmi sem törtent köztük. Az egyik igazabol csak beallitott ejjel, es mar nem volt szive hazaküldeni, igy az ejjelt ebren töltöttek fenn a nappaliban. A masik fiu mas volt, ö erzett is szerintem valamit Eb. irant, de egy kis csokolozason kivül semmire sem jutottak, mert Eb. egesz eleteb egy fiuval volt csak, es nem akarta magat ennyire könnyen adni. Neki a szexhez erzelmek es idö kellett.- de ettöl függetlenül nagyon vicces volt minden hetfö, mert az ebedszünet igy kezdödött: Juj Irisz, emlekszel arra a fiura..nem, a masikra..na, kepzeld…!

Karacsony elött ket hetig nem voltam dolgozni, mert hazautaztam Magyarorszagra. Karacsonykor pedig vacsorat rendeztem, meghivtam Sezer növereeket es E.-t meg Eb.-et. Hetfön delutan, par oraval a vacsora elött E. lemondta fejfajasra hivatkozva, majd Eb. sem jött, mert egyedül fel atvagni a varoson. Kicsit mindkettöre nehezteltem, de vegül athivtuk Sezer kettö baratjat, es remekül alakult az este. Masnap otthon maradtam, mert nagyon faradt voltam, es csak szerdan mentem dolgozni. Eb. vart a friss pletykakkal:

E. a ket hetben, amikor nem voltam az irodban, sikeresen összeveszett Demi.-vel, aki az iroda menedzsere. Ugye akkor csak E. meg Eb. voltak gyakornokok, es az egy nagyon pörgös honap volt. De E. szabadnapot kert 3 napra (hetfö-kedd-szerda), mert az unokatestvere Isztambulban van. Demi. mondta neki, hogy sajnos azt nem lehet, mert Eb. egyedül nem tudja elvegezni a feladatokat, de hetfön delutan elöbb elmehet, es a kedd-szerdat megkapja, viszont csütörtökön reggel idöben legyen benn. Csütörtökön erkezik az sms, hogy E. szeretne együtt reggelizni az unokatesojaal, igy nemakar dolgozni menni. Demi. azt mondta, hogy reggelizhet, de delre legyen az irodaban. Delben erkezett az sms B. (!!!) telefonjara, hogy az unokatesoja fel egyedül kimenni a repterre, szeretne elkiserni, es oriasi a dugo, nem tud beerni az irodaba munkaidöben. B. csak annyit irt neki, hogy ez nem az ö hatasköre, beszeljen Demi.-vel. A telefon csörgött, a többiek csak ezt hallottak “Ahogy gondolod E.! Ahogy gondolod!” majd letette a telefont. Penteken es hetfön meg csak ra sem nezett E.-re, de a napok multaval rendezödött a viszony, minden visszatert a rendes kerekvagasba.

E. folyton panaszkodott-hogy faradt, hogy meleg van, hideg van, tul sok a munka, unatkozik vagy nincs penze. Ez hozott ki a legjobban a sodrombol. Folyton vasarolgatott, Isztambul legdragabb negyedeben lakott, minden delutan minimum egyszer kavezoba ment. Minden reggel taxival mentek el a buszmegalloig Eb.-bel (6 lira, vagyis fejenkent 3, szoval 60 lira egy honapban, ami 7200 Ft), pedig gyalog csak 20-30 perce van, metroval meg 15.

Csak nepszerü es draga helyeken szeretett bulizni. Bar sajat bevallasa szerint nem ertette es megvetette a gazdagokat, valojaban imadta öket. Ö is közejük akart tartozni. Volt egy ügyved baratnöje, aki az isztambuli felsö tizezerhez tartozott. Egyszer elmentek együtt egy partiba, ami csak ennek a retegnek szolt. A varos legelitebb plazajanak  legdragabb kavezojaban volt a buli. E. sapitozva meselte, hogy csak egy eszpresszot ivott 30 liraert (3600 Ft), de 50-essel fizetett (6 000 Ft), amiböl nem adtak vissza, mert az ott igy szokas.

Igazsag szerint nem csodalkozom, hogy E. ilyen lany lett (most a kis Freud szol belölem). E. egyke. A szülei csak ra koncenraltak, soha nem kellett semmit megosztania senkivel. Görögorszagban is fenntartotak neki egy lakast, mert masik varosban tanult. Az isztambuli fektelen költekezest is a szülei alltak. Pedig nem gazdagok, egy görög atlagos csaladi haztartast kepzeljetek el. E. nem egyszer panaszkodott, hogy az anyukaja kerdöre vonja, miert megy kavezoba minden nap. Sapitozott, hogy az anyja nem erti meg, milyen napi 7 orat dolgozni (1oras ebedszünettel): neki szüksege van a kikapcsolodasra. De az apja soha nem mondott neki nemet. Regebben egy jokepü es sikeres üzletember volt. Nyilt titok, hogy a kezdetektöl csalja a feleseget, es meg most, hogy tul van a 50-en es sulyos beteg, meg most sem fejezte be a viszonyait. E. velemenye a jokepü es gazdag pasikrol az, hogy csak a szexre hasznaljak a nöket…nem is tudom vajon miert all igy az elethez…

Ahogy mar sokszor irtam, nyugodt termeszet vagyok, de parszor en is közel voltam a veszekedeshez. Az elsö alkalom meg az elejen volt, a masodik vagy harmadik heten.

E.:- Irisz! Raersz?

En: – Nem, dolgom van.

–          Majd szolj!

–          Ok. (egy perc sem telik el)

–          Iriiisz! Ide tudnal jönni egy kicsit?

–          Idefigyelj, megmondtam, hogy dolgom van. Megyek ha vegeztem.

Nem sok, ugye? Megis egesz nap nezhettem a sertödött fejet, es hallgathattam a nyafogasat: Nem ertem miert jössz ilyen hirtelen dühbe! Csak segitseget kertem!

Aztan egyik nap a levelekkel bibelödtem, amikor odajött, hogy nincs munkaja, unatkozik, segithet-e.

–          Nem, köszi! Tiz perces munka, egyedül gyorsabb! (Meg nem szerettem, ha ö foglalkozott az iratokkal, mindig mindent összekevert)

–          Biztoooooos?

–          Igen!

Es elkezdte felbontani a leveleket.

–          Megmondtam, hogy ne segits! Nincs mas dolgod?!

Szemöldöket felvonta, szajat lebiggyesztette, körülnezett, majd jo hangosan valaszolt:

–          Jol van! En csak segiteni akartam! Nem kell gorombanak lenni!

Meg decemberben, karacsony utan egy nappal is kepes volt felbosszantani: Eb. es ö kesve jöttek aznap, en pedig valamit pakolasztam, igy amikor köszönt, eppen lehajoltam az iratokhoz.

–          Joooreggelt mindenkinek! Jaaaj, nagyon sajnaaaaljuk, hogy kestünk, de elaudtunk! Olyan faradt vagyoook!- kiabalta. Mindenki visszaköszönt, en is, csak hat ugye, normalis hangerövel.

–          Irisz! Azt mondtam, jo reggelt! Nem hallottad?- tovabbra is kiabalva, igy mindenki minket nezett.

Nem tudom miert pont akkor, de egy pillanat alatt felment bennem a pumpa es ugyanolyan hangerövel valaszoltam, mint ahogy ö szolt hozzam.

–          Es en azt mondtam, hogy szia! Ha nem hallottad, akkor az a te bajod.- Olyan meglepett arcokat meg nem lattam. Teny, hogy 7 honap alatt az volt az egyetlen alkalom, hogy felemeltem a hangomat.

Eb. kitalalta, hogy csinaljunk egy tablot kepekkel az irodaba bucsuajandekkent, es penteken, az utolso napjukon adjuk oda. E. nem akart reszt venni a projektben, igy Eb. es en csütörtökön megcsinaltuk a felet. Meg több kepet akartunk, igy eldöntöttük, hogy penteken munka közben kinyomtatjuk öket, es ebedszünetben meg kivagjuk, es befejezzük a tablot. Mindent szuper- titkosan csinaltunk, erre egyszer csak azt vettem eszre, hogy E. all a nyomtato mellett, kezeben egy lap a kepekel meg ollo, es nyiszatol. De olyan feltünöen, hogy jobban nem is lehetett volna.

–          E., hagyd abba! Ezt majd ebedidöben!

–          Neeem! Gyorsan megcsinalom!

–          Ez meglepetes lesz, tedd le!

–          Neeem! Hidd el, gyors vagyok, nem latjak meg!

Olyan parancsolo, es hideg hangon, hogy nem is tudtam, hogy van ilyenem, azt mondtam,

–          Azonnal tedd le!- bizony, nem kellett ketszer mondani.

Aznap az iroda együtt ebedelt, es mindenki elbucsuzott E.-töl es Eb.-töl. Munka utan meg harman beültünk egy kedves kis kavezoba, es utoljara meg beszelgettünk egyet egy fekete mellett. Majd E. taxiba szallt, es elment. Hazautazott Görögorszagba.

Igy er veget E. törtenete, a görög lanye Isztambulban…

… vagy megsem?

Reklámok

5 comments on “Törtenet E.-röl (Utolso fejezet)

  1. Petra
    január 19, 2013

    “AZONNAL tedd le!” 🙂

  2. Petra
    január 19, 2013

    A törtenetet olvasva halat adtam az egnek, hogy nekem normalis es ertelmes munkatarsaim es fönökeim vannak. Te mivel foglalkozol amugy? Es azert arrafele megfizetik a gyakornokokat? Mert itt Ankaraban legtöbbször csak költsegteritest (utazas, ebed) es esetleg nemi bonuszt kapnak, meg a követsegeken is.

    • babanicsirisz
      január 19, 2013

      Az egyetemi Erasmus irodaban vagyok. Tervezek egy bejegyzest pontosan mit is csinalok, ugyhogy akkor majd reszletesebben! 🙂 De nem fizetnek semmit. Kapok napi 10 lira kajapenzt (havi olyan 200-250 lira), amit csak az egyetemen tudok elkölteni, es ha a honap vegen nem nullazom le a kartyat, akkor az a penz elveszett, nem lehet atvinni egyik honaprol a masikra. De mast nem, csak ugye az otthoni egyetemröl az ösztöndijat. Ugyhogy nem tul rozsas a helyzet, mert ha Sezer nem lenne, nem tudnam finanszirozni az ittletet: az Erasmus ösztöndij max 3-4 honapra eleg.
      De nem panaszkodom, örülök, hogy ez legalabb van! 🙂

      • Petra
        január 20, 2013

        Akkor az erasmusos diakok ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoztok, ugye? Biztos van munka böven, gondolom, rengetegen jönnek-mennek.

        Mondjuk az eleg gaz, hogy nem tudnal megelni az ösztöndijadbol, de ez nem is lep meg, mert Isztambul Törökorszag legdragabb varosa, es szerintem ebböl a szempontbol vilagviszonylatban is elökelö szerepet tölt be.

        Tapasztalatnak persze mindenkeppen jo, nagyon sokat fejlödik az ember mind szakmailag, mind szemelyisegileg egy-egy ilyen külföldi “megprobaltatas” alatt, es ezek miatt sokkal könnyebb lesz majd egy igazan jo munkahelyet talalnod kesöbb – a vilag barmely pontjan.

        Ezert en mindenkit elzavarnek egy ilyen “küldetesre” legalabb 6-8-10 honapra, mert a legtöbb diaknak (legyen szo közepiskolasrol vagy egyetemistarol) fogalma sincs, hogy manapsag milyen nehez megallnia az embernek a helyet a munkaeröpiacon, es teljesen el vannak telve magukkal, meg akkor is, ha egesz eletükben csak anyuci es apuci penzet költöttek, es a vilagon semmit nem tettek le az asztalra.

        Szoval csak igy tovabb, hidd el, edes lesz ennek a par honapnak a gyümölcse. Meddig maradsz amugy?

  3. babanicsirisz
    január 21, 2013

    Köszi szepen! 🙂 Szerintem is hasznos lesz maj, egyreszt hogy en legalabb mar dolgoztam huzamosabb ideig egy helyen, meg hogy raadasul külföldön! 🙂 FDebruar 8 az utolso munkanapom, de egy hosszabb hazautazast beiktatva junius elejeig maradok. Be szeretne fejezni a sulit: szakdoga, vizsgag, allamvizsga! 🙂

    Ma egyebkent egy jo hirt kaptam: eredetileg 12 honapra szolt a szerzödesem, amire 1820 eurot kaptam (de mondtak, hogy lehet majd kiegeszitö tamogatasra palyazni). A mult heten modositottuk a szerzödesem, csak 7 honapot dolgoztam hivatalosan ( persze a referencia levelemben benne lesz mind a 8 honap), es igy ezzel palyaztam a kiegeszitesre, es megkaptama maximum 3000 eurot!!! 🙂

    Persze az meg mindig semmi igazabol, az 6000 lira 7 honapra: ugy sacc/kb 70 lira közlekedes+600-1200 lira szallas…mar igy nem jön ki a dolog, hat meg hol van a kaja, es az egyeb! :/

    Na, de majd irok reszletesen erröl is. De nem panaszkodk, mert tenyleg jo itt lenni!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on január 19, 2013 by in Regénybe illő.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: