maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Törtenet E.-röl (Prologus)

Szilveszter delutanjan talalkoztam Eb.-bel a Fedett (Nagy) Bazarnal (törökül Kapalıçarşı). Vasarolgatni akartunk, de inkabb atmentünk a Taksim terre, ott van a hires Istiklal vasarloutca. Beültünk abba a bizonyos waffeles kavezoba, amiröl mar irtam, ahol a kedvezmenyt kaptuk. Eppen az esteröl beszelgettünk, hogy milyen jo lenne egy hazibuli. En azt mondtam, ha D. es E. meg mindig Isztambulban lennenek, akkor csak par ember kellene meg egy jo kis hazibulihoz. E. közbevagott:

–          Jujj, ne beszelj nekem arrol a kis ribancrol! Ugy utalom, hogy el sem hiszed!

–           De hat mi törtent? Az utolso hetekben egesz jol megvoltatok!

–          Irisz! Hat meg nem is meseltem?! Figyelj, benned megbizom, kerlek ne mondd el senkinek, mert megigertem S.-nek, hogy megtartom magamnak a  sztorit!

–          Jo megigerem!

* Tulajdonkeppen nem is mondtam el senkinek, csak most Nektek, de ugysem tudjatok kikröl van szo, meg a keresztnevüket sem ismeritek.*

–          Tegnap delutan S. atjött hozzam, akartunk meg egyet kavezni meg beszelgetni, mielött hazautazom Nemetorszagba.

–          Melyik S.? A szöke?

–          Nem, a kicsi! – Kis S. szinten a kollegank Szöke S.-sel együtt, csak ök nem az ERASMUS programhoz tartoznak, hanem egy masikhoz. De egy irodaban dolgozunk. – Szoval atjött, es az elejen csak atlagos temakrol beszelgettünk, majd valahogy szoba került E..

–          Jesszus Eb.! Mondd mar hogy mi törtent! Annyira kivancsi vagyok!

–          Jo,jo! Szoval emlekszel, hogy E. soha nem jött velünk ebedelni?

–          Igen, mert az anyukajaval akart skypolni…

–          Ezt mondta nekünk…

–          Mi??!!

–          Mert valojaban mas törtent.

Egyszer, amikor mi mar elmentünk enni, odament Demi.-hez, hogy beszelni szeretne vele. Demi. mondta, hogy persze, mondja, de E. negyszemközt akart, ugyhogy bementek a targyaloba. Amikor visszajöttek Demi. nagyon furan nezett ki, sapadt volt meg minden. S. mondta, hogy  csak ö meg a Szöke S. voltak az irodaban. Aztan amikor E. elment ebedelni, Demi. elkezdte: – El sem hiszem! Nem tudjatok mit meselt nekem E. az elöbb!- es elmondott nekik mindent.

E. a szokasos siros hangjan beszelt- Demi. Hanım (török udvarian kifejezes nök fele, olyasmi mint az asszonyom, csak hazassagi allapottol független,es a törökök nagyon gyakran hasznaljak)! En nem tudok itt dolgozni! Nem megyek ebedelni Eb.-bel es Irisszel, mert egyszerüen kibirhatatlanok! Folyton az irodarol pletykalkodnak, elmondanak mindenkit mindennek! Azt mondtak, hogy utalnak itt dolgozni, es mindenki hülye az irodaban. Engem meg folyton kiközösitenek! Nem beszelgetnek velem, nem hagynak szohoz jutni. Folyton csak hülyesegekröl beszlgetnek! Es Eb.-bel dolgozni is nagyon rossz! Olyan hamar elvesziti a türelmet es merges lesz! Jaaaaj Demi. Hanım! Együtt elni Eb-bel egy remalom! Folyton parancsolgat, mintha öve lenne az egesz lakas. Es minden este bulizni jar! Folyton bulizik, vagy nincs otthon, es kesön jön haza, hangoskodik, nem lehet töle aludni! Ezert vagyok mindig ilyen faradt! Neha elrangat magaval: annyira hihetelen az a lany! En görög katolikus vagyok, az ö csaladja meg muzulman, de en erkölcsösebb vagyok nala! Olyan ruhakban bulizik, mint egy kurva! Kinn van a feneke meg a melle is! Tiz-tizenöt centis magassarkukat hord! Tessek, itt egy fenykep! A szekrenyeböl vettem elö ezt a ruhat es lefotoztam! Ilyenekben kimegy az utcara! Es mindig csak gazdagokkal baratkozik! Folyton flörtöl a gazdag ferfiakkal, hogy azok fizessek a kokteljait, vagy a  belepöt, vagy akarmit! Minden buliban massal csokolozik, van, hogy több pasit is szedit egyszerre. Es mindig alszik nala valaki, soha nem lehet felmenni a nappaliba, mert ott vannak! Biztos, hogy minimum tiz ferfival szexelt a szemeszter alatt! Es nem korabeliekkel am, mindig idösebbeket valaszt!

Masnap ebedszünetben S. ment E.-vel ebedelni. Kivancsi volt, hogy neki is kitalal-e, vagycsak Demi.-vel beszelt erröl. Meg az ettermet sem ertek el, amikor E. mar benne volt a temaban:- …es Iriszt meg egyszerüen nem szeretem. Nem tul kedves lany, es unatkozom vele. De Eb.! Jaj, nem merek velük ebedelni menni, mert az egesz egyetem tud Eb. dolgairol, es nem akarom, hogy azt higgyek, hogy baratkozom velük! Mert S., egyszerüen en nem ilyen vagyok! Es nagyon rosszul erint, amit Eb. müvel…

–          Jezusom… – köpni nyelni nem tudtam.

Masnap S. arra gondolt, hogy meg egyszer beszel E.-vel. De amikor szobahozta a temat, E. csak szinpadiasan feltartotta a kezet- Ne, kerlek ne! Nem tudok erröl beszelni! – De megis, rendezödött egy kicsit a viszonyotok? – Ne S.! Komolyan! Nem tudok erröl beszelni…nagyon melyen erint!

–          Oh, Eb.! Ez szörnyü! Ugy ertem… mindig tudtuk, hogy egy idegesitö csaj… de hogy ilyet tegyen… almomban sem gondoltam volna!

–          Tudom! Es olyan borzalmasan erzem magam…oh… ha itt lenne…biztosan megtepnem a hajat! Hogy hazudhatott össze ennyi mindent! Es Demi.-nek! Atya eg, mit gondolhattak rolam az irodaban!

–          Igen, hihetetlen! Mi köze ehhez Demi.-nek, meg ha igaz is volna egy szo is! De ne aggodj, nem hiszem hogy hittek neki!

–          Jaj Irisz! Dehogynem hittek! Hiszen tudod, hogy többször is mondtak, hogy ne öltözködjek kihivoan, meg hogy ne ismerkedjek meg fiukkal. Biztos, hogy elhittek neki!

–          Pffff….

–          Es tudod, meg mit mondott S.?

Emlekszel, amikor mondtuk B.-nek, hogy nem hamisitjuk ala a diakok alairasat a tartozkodasi-engedely kerelmen? Amikor elmentünk ebedelni, E. es B. rolunk beszelgettek. S. es A. İs az irodaban voltak. – A. szinten a kollegank. Mig B. az erkezö diakokert felelös, ö a török diakokkal foglalkozik, akik külföldre akarnak menni. Nagyon kedves, korrekt nö, most varja az elsö kisbabajat. Csak februarig marad az irodaban.- B. es E. rolunk pusmogtak, meg kifiguraztak es nevettek rajtunk. Ugyhogy A. azt mondta, kepzeld, hogy soha többe nem akar ilyet hallani az irodaban. Es B. ezentul nem szolithatja a keresztneven, A. Hanım-nak kell neveznie, es ö is tartani fogja a tavolsagot es B. Bey-nek szolitja majd.

–          Huh, nem semmi! De legalabb A.-ban nem csalodtunk!

–          Nem, ö tenyleg a legjobb az irodaban!

–          Ugy sajnalom ezt az egeszet Eb. … de mar nem tehetünk semmit.

–          Mar nem… remelem egyszer visszakapja ezt az elettöl.

–          En is…

De hogy öszinte legyek, szerintem E. mar nem hogy visszakapta ezt az elettöl, de regota kapja mar. Nem hiszem, hogy ez a lany boldog lenne. Mert hazudhat mindenkinek, megjatszhatja magat es manipulalhat, de önmagat nem tudja becsapni… minden reggel bele kell neznie a tükörbe.

Advertisements

2 comments on “Törtenet E.-röl (Prologus)

  1. Babanics Mary
    január 21, 2013

    Na ezért maradtam fenn ilyen,sokáig tudtam hogy lesz még valami 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on január 21, 2013 by in Regénybe illő.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: