maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

A hetvegen kirandulni voltam- Bursa es Uludağ

Penteken (februar 8.) befejeztem a gyakorlatot az irodaban, szabad vagyok mint a madar! – Az utolso 2 heten 3 uj diak ekezett az irodaba, es az egyikükkel nagyon joban lettünk. H. Nemetorszagbol valo, de egy igazi vilagutazo,pedig csak 21 eves. Volt fel evet Kanadaban, 3 vagy 4 honapot Indiaban es egy szemesztert Braziliaban. Es persze vakaciokent bejarta Europat es az Egyesült Allamokat. Vele  es egy busznyi Erasmusos diakkal hetvegen sielni mentünk.

szabad mint a madar

Szombaton reggel 8 orakor volt a talalkozo a beşiktaşi kikötöben (Beşiktas Isztambul egy kerülete, mellesleg Sezer ennek a focicsapatnak drukkol). Aja a lakotarsam is jött, mert amikor meghallotta, hogy sielni megyek, nem tudta megallni, hogy ne kerjen meg, hogy jöhessen! Nekem ingyenes volt a kirandulas, mert B. az ex-fönököm elintezte bucsuajandekkent. Amugy sem volt nagy összeg: 120 lirat (14 500 Ft) kellett fizetni a különbuszert, egy ejszaka szallasert es svedasztalos reggeliert, szombati “szendvics-ebedert”, turistavezetesert, a sielesert es sifelszerelesert. Tovabbi extrak felmerültek ugyan, de arrol kesöbb.

Szoval 8 orakor elfoglaltuk a buszt, es utunkat Bursa fele vettük. Megmondom öszinten en borzalmas ember vagyok, bar kulturalis tanulmanyokat folytatok, soha semminek nem nezek utana. Elöre. Mert amolyan “spontan jobb” elv alapjan elmegyek ide-oda, elnezelödök, meglepödök, aztan ha valami erdekel, utolag lecsekkolom a neten, hogy pontosan mi is volt az. Na, igy aztan oriasit neztem Bursaban is. De ne rohanjunk…

Utunkon at keltünk a Marvany-tengeren komppal, ittunk egy teat es nezelödtünk. Utana meg majdnem 1 ora buszut volt a hotelig. A varosrol (talan a neve miatt) azt gondoltam, hogy egy kedves, tiszta kis varoska, nehany ezer emberel, szep föterel, ilyesmi. Megvallva, egy nagyobb Debrecennek gondoltam. Elegge nagyot neztem, amikor egy hatalmas varos kepe tarult elem. A wikipediatol pedig tudom, hogy Törökorszag negyedik legnepesebb varosa, lakossaga majdnem 2 millio fö (bar egy helyi lakos 3 milliot mondott).

Bursa

A hotel egy nagyon szep 3 csillagos darab volt. Lepakoltunk az elöterben, majd megkaptuk az ebedet: szendvicset. De nem akarmilyet am, fel kenyer tele joval. Igy jollakva, kisse megpihenve indultunk utnak a varosban. Eredetileg a turavezetönk mar vart volna rank, de sehol nem volt senki. Kiderült, hogy a nö elfelejtett bennünket. Igy kezdetnek kaptunk egy orat a bazarban, hogy nezelödjünk, addig szereznek egy masik idegenvezetöt. A bazar jo volt, kb. egy arban az isztambuliakkal. Vettem fel kilo lokumot 3 liraert (360 Ft). Nagyon finom, friss volt. Aztan egy kendöt Sezer anyukajanak.

Bursa1

Amikor ujra talalkoztunk, az uj turavezetönk mar vart rank. Egy szep barna börü, negyvenes ferfi. Az angolsaga pocsek volt, es szerintem az idegenvezetöseget is csak ugy fel-hobbibol csinalja, de en nagyon elveztem. Volt mondjuk egy pont, amikor mar en sem tudtam visszatartani a nevetesemet: a szekeret ugy probalta elmagyarazni, hogy “Tehen, tudjatok, kocsi” es mutogat “Ertitek, na”. Meglatogattunk minimum harom mecsetet es negy siremleket. Szepek voltak nagyon, en szeretem a  mecseteket, a szönyeg miatt olyan meghitt erzesem van mindig (es nagyon elvezem, hogy kendö vana  fejemen. Gondoltam mar ra, hogy neha kendövel megyek ide-oda, otthon ugyse tehetnem meg feltünes nelkül, itt meg eszre sem vennenek.).

mecset es fejkendö

Az utunkon betertünk az idegenvezetönk mühelyebe is. A valodi szakmaja valamifele müvesz, mert hangszereket gyart, es Ebru technikaval* kepeket keszit, a felesege kalligrafikus kepeket es mindenfele targyakat csinal. A fia meg szamitogepen jatszik. Ezt ö mondta, igy. Mindenkinek adott egy biztositotüre feltüzött NAZAR-t**, nagyon kedves, aranyos ember volt.

* Az EBRU az egy olyan technika, hogy a vizbe festeket öntenek, ott kutyuljak, es vegül egy anyagot (papir, szövet, akarmi) martanak a viz felszinehez, amely atveszi a kepet. Magyarul marvanyozasnak nevezzük.

Ebru

** A NAZAR, a gonosztol vedelmezö amulett. Magyarul “Allah szeme”-nek is nevezzük. Törökorszagban minden modon talalkozhatunk vele: ekszerkent, disztargykent, vagy diszitöelemkent barmint (teascseszetöl parnaig). Ez az amulett megvedelmez a gonosztol, igy peldaul az ujszülötteken mindig talalhato egy nazar valamilyen formaban.

nazar

Öt oranyi seta utan vegre visszatertünka  hotelbe, ahol kb. kettö es fel ora pihenöt kaptunk. Minannyian elmentünk egy közeli etterembe vacsorazni. Ali, egy helyi srac mutatta meg nekünk a varos egyik legjobb “Pideli köfte” helyet. Alit az irodabol ismerem, ott szokott dolgozni diakmunkaskent ö is es a baratnöje is. Mindketten Spanyolorszagban voltak Erasmus ösztöndijjal. Vacsora utan elmentünk setalni meg egyet, mert akartam venni “Kestane şekeri”-t. Ez egy nagyon finom edesseg, ami Bursa egyik specialitasa. Tulajdonkeppen gesztenye cukros leben, de olyan örjitöen jo, hogy nem lehet leallni. Vettem egy kisebb dobozzal a maradekbol (mert az egesz gesztenyek dragak, es ugy csomagoljak, mint a bonbont, de lehet kis dobozokban kapni selejtes arut. Ez annyibol selejtes, hogy a gesztenye nem maradt egeszben.) A legkisebb doboz volt 5 lira. Vettem meg Sezernek es apukajanak 1-1 becsomagolt szepet, azoknak darabja volt 2,5. Ugyhogy kepzeletitek, nem olcso mulattsag, de Sezer azt mondta, soha eleteben nem evett ilyen jo “kestane şekeri”-t, mint ez.

kestane şekeri

A hotelben lezuhanyoztunk (Ajaval es H.-val voltam egy szobaban), majd 8 orakor indult a busz, mert mentünk bulizni. Eredetileg ruhat akartam felvenni, el is vittem egy csinos darabot (nem buli-ruha, inkabb kedves viselet), de felszedtem a  telen vagy 2-3 kilot, szoval borzalmasan allt. Igy felprobaltam az összes cuccot amit vittem, minden kombinacioban, es vegül farmer bö-pulcsi kombonal maradtam.

A bulihely igazabol egy NAGYON HANGOS zenes kocsma volt. Ittam egy koktelt meg egy sört. H.-vel, Alival dumaltam sokat, meg volt ott ket belga diak. De nem Gentböl, hanem Brüsszel közeleböl. A srac neve Dimitrij, amit nem tudtam az elejen megjegyezni, es folyton Alexej-nek hivtam, mert nemreg neztük meg az Anna Karenina-t, es azt hiszem abban hivtak igy a hapsit . A film amugy borzalom, h nem lattad meg, ne is nezd meg!

Masnap koran reggel indult a busz fel a hegyre, Uludağ-ba. Olyan gyorsan felertünk a hohatarhoz, hogy szinte meglepödtem. Sajnos nem volt jo idönk, nagyon esett a ho, es fujt a szel.

Uludağ

Aztan az elsö “meglepetes” akkor ert minket, amikor a sifelszerelesert mentünk. Sajnos a sracok nem tudtak rendesen megszervezni, hogy idöben es fennakadas nelkül kapjuk meg a cuccainkat. Igy pl. mi, akik a sor vegen alltunk, egy ora varakozas utan jutottunk csak be a boltba. Ahol közöltek, hogy a ruha elfogyott, menjünk el a masik boltba, ott majd adnak. Fel is öltöztünk, majd nem sikerült tavozni, mert a kommunikacio kisse hianyos volt, es a hapsi ki akarta fizettetni velünk a ruhak arat. Igy ujabb hosszu perceket kellett varnunk a szervezökre, hogy mindent elintezzenek.

siii

Miutan mindenkin volt ruha es cipö, es voltak si-cuccaink, kiderült, hogy a felvonos kartyaert nekünk kell külön fizetni. Ezzel amugy nem lett volna baj, ha a tajekoztatoban nem emelik ki csupa nagy betüvel, es az ut alatt nem mondtak volna el 3x, hogy mekkora kiralyak, minden költseget fedez a 120 lira, kiveve 20 lirat kell fizetni a si-cuccokert. Igy legtöbben nem is hoztunk magunkkal penzt, minden a buszban maradt. Es persze egyebkent is: elegge fel voltunk haborodva. De ök azzal vedekeztek, hogy “mindenki tudja, hogy azert külön kell fizetni”. Egyreszt nem mindenki, mert en eletemben elöször sieltem, masreszt a “minden” jelentese szamomra nem valtozott, az mindent lefed.

H., en es meg nehanyan nem vettünk ilyen felvonos cuccot, mert abszolut kezdök voltunk, szoval csak felgyalogoltunk valameddig, majd lesiklottunk, es igyekeztünk nem elesni. A felgyaloglas…elegge faraszto dolog, mert a sileceket jobb ha nem veszed le, különben ezer ev visszatenni (tapasztalat), de igy meg oldalazva kell felszenvedned magad. Nekem a  fenekem jobb oldala meg napokig görcsben volt utana.

De ezeket leszamitva nehany oran at nagyon elveztem a dolgot, de aztan mar faztam, es faradt voltam a domra valo maszasoktol, igy felajanlottam a  lanyoknak, hogy menjünk ebedelni a buszhoz. A sicipöt nem vettük le, csak a  leceket hagytuk a boltnal, igy kb 4x annyi idöbe telt eljutni a buszhoz, ami elegge messze volt. Es zarva. Es senki nem tudta a buszsoför szamat…de ha tudtuk volna, akkor sem tudunk beszelni vele, mert ö török, mi meg nem. Igy visszagyalogoltunk, hogy talaljunk valakit, aki felhivja a sorfört. De visszafele mar kesz tortura volt azokban a  cipökben, igy ugy döntöttünk, hogy a siböl eleg volt, visszaöltöztünk, es ujra a buszhoz indultunk. Ami bar nyitva volt, egy jegverem hömersekletevel egyezett a belsö idöjaras, igy nem elveztük tulsagosan az ebedünket.

faradtan

Nehany ora mulva a csoport többi tagja is megjött, akik mar tudtak sielni, es a felvonos kartyat is megvettek, elegge elfaradtak, de boldogok voltak. Hazafele a tura szervezöje elnezest kert a felreertes miatt, hogy nem mondtak, hogy nekünk kell fizetni a kartyakert, igy mindenkit meghivtak egy köfte-ayran-kola vacsorara.

En alapbol nem szeretem azt a sracot, igy lehet hogy csak elöitelet (bar Aja egyetert velem): szerintem direkt hallgattak el a kartya dijat, mert azzal es a ruha dijaval mar 200 lira a kirandulas, es az nem hangzik olyan jol, mint a 120. Tovabba a kartyat nem valami irodabol, hanem az egyik szervezö-sractol lehetett megvenni 60 liraert, szoval tuti, hogy ök kaptak valami kedvezmenyt, es pl. 40-be fajt a kartya, de 60-ert adtak. Szoval… dolgoztam en az irodaban, hallottam beszelgetes-foszlanyokat meg sztorikat ezekröl a sracokrol..simlis az összes.

De en jo ereztem magam, es lenyegeben ingyen volt, szoval egy szavam sem lehet!

Advertisements

One comment on “A hetvegen kirandulni voltam- Bursa es Uludağ

  1. Visszajelzés: Öt nap Isztambulban- ötletek városnézéshez/ Első nap | maceram

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on február 25, 2013 by in Törökországba (Isztambulba) utazóknak, Utazás.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: