maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Te dolgoztal Törökorszagban? (1. fejezet)

Tisztelt Közönseg!

Tarsasagunknak remek hirei vannak! Remek… itt, Tükörorszagban!

Elhagytam, elkevertem, kidobtam, elegettem, meg sem irtam a masfel oldalas szuper vazlatot a következö “kisregenyemhez”. Mi is volt velem az elmult 8 honapban? Mit dolgoztam? Kikkel? Hogyan? Igy vazlat nelkül csapok a lecsoba!

Tessek, tessek, vegyek, vigyek! Itt van az elsö fejezet! Felelösseget nem vallalok!

Elsö fejezet- Bemutatkozom

A jelentkezesemet mar 2011 decembereben elküldtem 3 egyetemre. Valaszt csak a BILGI-töl kaptam, igy elkezdtük az elökeszületeket: datum, pecset, satöbbi.

Sezert kerdeztem, hogy milyen ruhaban kell dolgozni kinn, milyen a munkamoral, mire kell figyelnem. Meg is remitett: szigoruan üzleti viselet, elsö evben szabadsag nincs! A rendszer hierarchikus, kezcsokkal köszönsz a felettesednek! (haha, az utolso csak az en agyszülemenyem, de jol hangzott, nem?)- nem volt igaza. Ahogy a szüleivel valo elsö talalkozassal kapcsolatban sem. De ez egy masik tötenet. Az utolso honapom Budapesten azzal telt, hogy minden penzemet ruhara költöttem, ugyanis kb. 2 napi viseletem volt, ami üzletinek mondhato.

Az irodaval is bösz levelezest folytattam: föleg egy Penny nevü görög gyakornokkal es B.-vel a leendö fönökömmel. Az emailek alapjan eldöntöttem, hogy Penny jo baratom lesz, B. Pedig öreg es szakallas vagy nagyon fiatal es jofej. Igyekeztem öket facebookon is lecsekkolni, de Penny-t nem talaltam, B. profilkepe pedig egy isztambuli latkep volt.

B. profilkepe

B. profilkepe

Igy hat tele izgalmakkal es kerdesekkel igyekeztem az elsö napomon a “dogozoba”. Elötte Sezer lecsekkolta, hogy a Taksim terröl csak az egyetemi busszal lehet eljutni a kampuszokig tömegközlekedessel nem. Az en elsö otthonom a DOLAPDERE kampusz volt. (kevesbe olvasottabb, vagy asszociativ szemelyek kedveert: a Dolapdere kampuszon volt az iroda, ahol dolgoztam)

Dolapdere Isztambul egyik legveszelyesebb kerülete. A keseleses lopasok es gyilkossagok tulnyomo reszben a kerületben törtennek. Tovabba Sezer meselte, hogy “köztudott” hogy a drogdilerek mind itt laknak. A környek nagyon elhanyagolt, lerongyolodott epületek mindenütt. Sezer szerint nem mindegyik epület ilyen belülröl, olvasta, hogy nehany belseje olyan mint egy palota. A dilerek igy rejtik el az illegalis gazdagsagukat.

Dolapdere

Dolapdere

Valami lehet am a  dologban, mert a kampusz peldaul egy magas köfallal körülvett epület. A busz alig nehany meterre all meg a bejarattol, es hazafele is csak az ut masik oldalaig kell gyalogolni a buszhoz. Az egyetemi jarat legtöbbször a föuton halad, am neha (forgalmi okok miatt) kicsit elkalandoztunk belsöbb utcak fele. Egy mexikoi maffias filmben ereztem magam. Mezitlabas, piszkos gyerekek jatszottak az utcan, ferfiak lezengtek a kisboltok es a ferfi-kavezok körül. Az asszonyok földig erö szoknyaban, kendövel a fejükön dolgoztak, teregettek a ruhakat, cipeltek a gyümölcsökkel megrakott kosarakat haza. Sokszor kisertest ereztem, hogy fenykepeket keszitsek, de nem ereztem elegge biztonsagosnak a kis minibuszt, hogy szükseg eseten megvedjen a felböszült tömegtöl.

Szoval 2012 junius 20. Reggel frissen, üden, idöben keltem. Közösen reggeliztünk Sezerrel, felöltöztem es elindultunk. Idöben. Söt, idö elött. Minderre azert emlekszem ilyen jol, mert a masodik hettöl ez megszünt. De nem ez a fontos most! Felöltöztem: a tavasszal vasarolt piros ruhat feher viragokkal vettem fel (elegans, csinos darab) fekete törpesarku cipömmel, es … valami hozzaillö taskaval. Az örjitö höseg ellenere hajamat szabadon hagytam a  vallamra omlani (ohho, de csodas kep, kepzeljetek csak el!), amely szinten csak azert emlitesre melto, mert a nyaron ez nem fordult elö többet. Ugyanis hiaba van csak 30-35 fok, 50-nek erzed a para miatt.

a piros rucim (masik cipövel, meg Budapesten)

a piros rucim (masik cipövel, meg Budapesten)

Taksim-on nehezen talaltuk meg az egyetemi buszt (termeszetesen a megallot nem jelzi semmi, a honlapon is annyit irnak, hogy Taksim-on, az Atatürk Müvelödesi haz (ilyesmi) elöl indul  a busz. De az sem kicsi terület, tovabba minimum 3 masik egyetem, 2 ceg es egy utazasi iroda buszai is onnan indulnak. A mi buszunkon a jelzes egyertelmü (ha mar tudod, hogy mit keress) a szelvedön A4-es meretben egy tabla (vagy csak egy papir) hirdeti: DOLAPDERE-TAKSIM. Az egyetem neve sehol. Mivel csak a masodik napom volt ez Isztambulban, elegge ketsegbe voltam esve, igy megkertem Sezert, hogy szalljon fel velem, majd hogy jöjjön el a suliig. Hogy erre kertem, nagyon jol tettem. Emlekeztek? Az egyetem ezen kampusza egy magas kökeritessel körbevett intezmeny a nyomornegyed közepen. Bar a sarkon nagy tabla hirdeti: Istanbul BILGI Üniversitesi, a bejarat nincs kivilagitva… magamtol meg sem talaltam volna.

tabla a sarkon

tabla a sarkon

Igy Sezer elkisert a bejaratig, ahol mar ö is eszrevette, hogy itt nem mennek könnyen a dolgok, mert hiaba beszelek angolul, senki mas nem teszi, igy nem könnyü eligazodnom. Szoval elsökent megtudta nekem, hogy a busz vissza Taksim-ra az ut masik oldalan all meg. Tovabba eligazitast kert nekem a biztonsagi örtöl, hogy hol van az Erasmus iroda. Majd eljött velem a folyosoig, amelröl egy masik folyoso nyilik, ahol az iroda van. Ott mar jol ereztem magam, angol nyelvü plakatok logtak a falon, igy önbizalmam is visszacsordogalt. Sezere nem, azt mondta bejön velem. Mi???!!! Persze hogy nem jöhetett, meg ha mar enyem is az allas, megis mit gondolnanak rolam, hogy a  baratom kezet fogva lepek be elsö munkanapomon. Mint az oviban. Igy szepen elköszöntem töle, es mondtam, hogy ne aggodjon, hazatalalok. Ha nem, majd hivom az uj török mobilomrol, amit a repteren vettem (emlekeztek a sztorira? Ha nem, csekkoljatok a szeptemberi bejegyzesek között: vicces sztorik).

a Nemzetközi Központ folyosojanak bejarata

a Nemzetközi Központ folyosojanak bejarata

Bar azt mondtam az önbizalmam csordogalt vissza, azert voltak felelmeim. Peldaul az angolom miatt. Ugyanis a munkaleirasban es követelmenyekben “fluently English” vagyis folyekony angol volt feltüntetve. Egyszer kerdeztem Sezert, hogy nekem az van-e (mar elfogadtak a jelentkezesemet az allasra, igy csak megnyugtatast vartam, hogy nem fogok felsülni), erre habozas nelkül ravagta, hogy egyikünknek sincs. Igy ilyen remek gondolatokkal leptem be az irodaba a piros kis ruhacskamban.

A helyisegben ketten voltak, egy nö es egy ferfi. Köszöntem es bemutatkoztam, mire a ferfi fel is pattant, es kezet nyujtott. B. volt az, a fönököm. Semmi szakall vagy öregseg: fiatal, energikus ferfi, aki jofejnek tünt, es ha nem szubjektiv velemenyt alkotok, hanem az egyetemes nöi perspektivakat veszem alapul, jokepünek is mondhato. Jolöltözöttnek mindenkepp. B. az erkezö diakokert felelös az irodaban, ezert volt ö a közvetlen fönököm, hiszen török tudas hianyaban csak a külföldi diakokkal tudtam dolgozni, igy neki segitettem a legtöbbet.

A masik szemely Ay. volt. Fiatal, kedves nö, sötet haj, bör es szemek. Le sem tagadhatna, hogy török. Molett alakjahoz szepen valogatta a ruhait, bar az elsö nap nem sok kontaktusba kerültem vele, egy korrekt es mosolygos nöt ismerhettem meg benne. Bar 26 eves, 30-nak tünik, ugy is viselkedik munkaidöben, de ha neha elfelejtkezik magarol, kivehetö, hogy a maganeletben jofej nagyon.

Aztan bemutattak az iroda többi tagjanak, akiknek akkor azonnal elfelejtettem a nevet (Ay.-nak is amugy). Ott volt a nagyfönök, egy vegtelenül kedves, moslygos, szerethetö ember, aki egy asszisztenssel osztotta meg a mellettünk levö irodat. Kesöbb megtudtam rola, hogy több funkciot is betölt az egyetemen, a Nemzetközi Iroda igazgatoja cim csak az egyik a sok közül. Elegge gazdag, sajat medenceje van, amiböl kilatas nyilik a Boszporuszra. Bar tul van az ötvenen, igyekszik sokat sportolni, ha maskor nem, ejjel uszik par hosszt a holdfenyben. Elvalt, es egyedül neveli a beteg kislanyat. Nem tudom egeszen biztosan, de azt hiszem a lany autista. B. szerint innen a nagy türelem es kedvesseg, ami a nagyfönökböl arad.

 Talalkoztam az iroda menedzserevel is, Demi-vel. Az ö irodaja a mienkkel szemben, kicsit balra volt. Sokaig azt hittem, hogy ö mindig merges mindenkire es folyton veszekszik, de közben ez csak a  török kommunkikacio sajatossaga. Egyszer, par het utan kifejezetten agresszivnak tünt, majd amikor elhagyta az irodat, megkerdeztem B.-t, hogy Demi miert van kiakadva annyira. Olyan jot regen kacagott, az biztos. Es azonnal meselte is Demi-nek a sztorit, aki szinten jot nevetett, es felvilagositott, ö nem merges, en nem lattam öt meg mergesnek: majd eszreveszem ha az, ne aggodjak.

Talalkoztam tovabba Szöke S.-szel, aki szinten a Nemzetközi Irodanak dolgozik, de nem Erasmus programmal, hanem egy masikkal foglalkozik. Az ö irodaja szemben volt a mienkkel, es mindig volt vendege. Ha eppen nem, akkor telefonalt, vagy skypolt. Megtudtam, hogy majdnem 10 evet elt az Egyesült Allamokban, majd hazajött, mert hianyzott neki Törökorszag (??!!). Az angolja szep, de a hanghordozasa es tonusa es hangereje elviselhetetlen. Mindig kedves es segitökesz, de a szivembe sohasem tudta belopni magat, mert nem birom, ha minden ok nelkül (vagy ha van is ok, az szamomra nem eleg nagy) megölelgetnek, vagy lelkendeznek valamiert olyan fejhangon, amitöl a pohar megreped. Nem volt könnyü vele dolgozni- ebben a tekintetben.

Kiderült ezalatt a fel- egy ora alatt nehany fontos momentum: nincs dress-kod az irodaban, ne legyel szakadt vagy ribis, de azt viselsz, amit szeretnel. (Pa-pa utolso kettö fizetes, amit feleslegesen költöttem el ruhakra.) Es Penny sem dolgozik mar az irodaban, nehany hettel korabban vissza kellett utaznia Görögorszagba, igy egy ideig en leszek az egyetlen gyakornok az irodaban.

Miutan talalkoztam mindenkivel megerkezett a Buvar Srac. Azert hivom igy, mert nem emlekszem a nevere. A lenyeg, hogy diak asszisztens volt az irodaban, es az volt az utolso elötti napja. Ö mutatta meg nekem a kampuszt es magyarazott el mindent (khm) a munkaval kapcsolatban. A munkarol majd a következö posztban, haladjunk az esemenyekkel! Ja, es azert Buvar Srac, mert ebed alkalmaval elmeselte, hogy a varosnak, ahonnan szarmazik van tengerpartja (valahol Çanakkale (regebben Troja) közeleböl valo) es a kedvenc hobbija a buvarkodas. Amivel penzt is keres, mert kagylokat gyüjt… vagy ilyesmi. Szoval Buvar Srac megmutatta a kampuszt. Nem tul nagyszam, mert az egyetemnek van vagy 4-5 resze, es a központ a SANTRAL, igy Dolapdere csak egy kampuszka tulajdonkeppen. Kettö etterme/menzaja van, kis szocreal könyvtara es nehany emeletnyi tanterme. Erdekesseg: itt van a divattervezö szak, es egyszer bementünk az egyik terembe, ahol tök jo krealmanyok voltak. Plusz itt talalhato a konditerem es az uszoda is, ahova diakkent/ BILGI dolgozokent felaron iratkozhatsz be (fel evre 200 lira, 2600 Ft kb.).

Az elsö napom elegge jol telt, eljött az öt ora, es indultam haza. Vagyis 16:50-kor, mert a busz egeszkor er a megalloba, es nem akartam lekesni. Addig a helyig eljutottam, ahol leszalltunk reggel a buszrol, es talaltam is egy zebrat, atmentem a masik oldalra ahol… nem volt semmi. Legalabbis buszmegallo nem. Az egyetemmel szemben volt egy felig lebontott epület, egy normalis epület es egy benzinkut. Közel s tavol senki, nemhogy varakozok a buszra. Vartam 5 ora 15 percig, majd arra jutottam, hogy valamit nagyon elcsesztem, de EZER SZAZELEK, hogy nem megyek vissza az irodaba, hogy: “Olyan bena vagyok, hogy meg a buszmegallot sem talalom…” igy elindultam gyalog. A 40 fokban, ruhaban, magassarkuban (amit szinten 2 het utan megszüntettem, azota csak lapos cipöim vannak, Isztambul nem a magassarku cipök varosa). Nagyjabol tudtam, hogy jobbra egy magas dombon van Taksim… majdcsak megtlalom. Gyalogoltam mar 15 perce, neha nagyon ismerösnek tünt a terület, neha meg azon gondolkodtam, hogy hogyan magyarazzam el Sezernek, hogy hova sikerült elvesznem. Vegül megkerdeztem egy embert, hogy “Elnezest! Eltevedtem, Taksim-ra szeretnek eljutni. Jo iranyba megyek?”- ez volt a gondolat, a kivitelezes ilyen volt “Taksim?” es mutogattam az ut iranyaba. Ö meg bologatott. Ami megnyugtatott….egy kicsit. De vegül 10 perc utan kijutottam a terre. A szivem abbahagyta volna a stressztöl valo örült dobogast, de nem tudta, mert a majdnem 30 perces magassarkuban a  meredek uton felfele performancem miatt kellett örülten dobognia.

Akkoriban meg sem Sezer sem en nem ismertük elegge a környekünket ahhoz, hogy a legkenyelmesebb es rövidebb utat hasznaljuk hazafele (tulajdonkeppen a legborzalmasabb es hosszabb uton maszkaltunk), igy meg több, mint 1 ora vart ram, hogy vegigutazzam, gyalogoljam es masszam.

hazafele a munkabol

hazafele a munkabol

De hazaertem, es boldogan vacsoraztam meg Sezerrel, majd döltem az agyba, annyira ki voltam merülve!

Ja! Es az angolra visszaterve: B. elsö mondata utan tudtam, hogy itt semmi problema nem lesz, nekik annyira folyekony vagyok, hogy jobban nem is lehetnek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: