maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Izmir-Selçuk-Efesus, igy telt az idei elsö marciusi hetvegem

A jegyeket mar több, mint egy evvel az utazas elött megvettük. Sezer talalta az akciot, nem is csoda, folyton a neten böngeszik. Szoltunk Aponak es Ajanak is, igy vegül egy dupla-randi-kirandulas lett kialakuloban.

Penteken este fel 9-kor indultunk otthonrol. Volt egy kis felreertes mondjuk, mert bar egesz nap otthon voltam, nem pakoltam be, fel sem voltamöltözve amikor Sezer fel 8-kor hazajött a munkabol, ugyanis azt hittem fel 10-kor kell elindulnunk. Igy volt nagy kapkodas, de nem felejtettem otthon semmit.- valamit talan elarul, hogy Apo es Aja ketten egy hatizsaknyi cuccot hoztak (nem volt tele), Sezer is csak a hatizsakjaba pakolt, de csak mert minden könyvet es jegyzetet magaval vitt, hogy tudjon tanulni. En pedig… nos en gurulos böröndöt töltöttem meg, de nem a nagyot, csak azt a kicsit, amit meg eppen felengednek kezipoggyaszkent. Mit mondjak, szeretem ha a kirandulasok alkalmaval is van valasztasi lehetösegem.

A repterre egeszen gyorsan kiertünk: metrobüs es metro. A gepünk az Atatürk repterröl indult, ez volt az elsö alkalom, hogy innen utaztam- az en jarataim Becsböl mindig a masikon landolnak. A biztonsagi ellenörzes viccesre sikeredett. En voltam az utolso közülünk, levetettek a bakancsomat, majd a nö azt mondja “Madame, please, Madam!” Megfordulok, erre törökre valt: “Saat! Saat!” es mutatja, hogy vegyem le az oramat. Csakhogy nem is volt rajtam ora. Nezek ra, erre keresi a dobozban, ahova a szemelyes targyakat kell tenni. Ott sem volt. Erre a kollegajara nez, aki mutogatja, hogy a taskaban! A taskaban van! Igy elö kellett vennem a 7 liras karoramat a taskambol, hogy megmutassam, nem rejt idözitöt. Öt perccel kesöbb a varoban Sezer eszrevette, hogy elfelejtette kitenni a taskajabol a paprika-sprayt. Ilyen ez a Törökorszag! Orat nem, gaz-sprayt lehet bevinni!

Az utazast nagyon elveztük: ez volt az elsö alkalom, hogy együtt repültünk Sezerrel. Izmirben taxit fogtunk, azzal robogtunk Noyan (Sezer unokaöccse) lakasa fele. Noyan masodik eves egyetemista, nyaron volt Maltan egy angol kurzuson, ahol megismerkedett koreai baratnöjevel, Stellaval. Stella összel jött Törökorszagba, akkor Noyan es ö nalunk laktak egy hetig. Iden nyaron pedig Noyan utazik hozza, mar het honapja sporol az utra. A repülöjegyre mar megvan az összeg, es meg fel eve van, hogy felturbozza a költöpenzet.

A taxi utunk sem volt egeszen zökkenömentes. Mar 10-15 perce autoztunk, amikor körülnezve egy lepukkant iparnegyedben talaltuk magunkat, az ut egy epitkezesen vitt keresztül. Ajara neztem, es mindketten egyetertettünk abban, ha a sracok nelkül utaznank, sikitva ugranank ki a soför mellöl. Vegezetül azonban megerkeztünk a Noyan lakasahoz közeli keresztezödeshez. Ott bucsut vettünk a taxistol, es Sezer navigacios kepessegere biztuk magunkat. Jobbra, majd megint jobbra, utana majd a masodik utca megint jobbra. Ahogy bandukoltunk az uton, hat eszrevettük, hogy egy börtön mellett haladunk el. De nem am magas falak es drotkerites: kerites, majd több meternyi üres mezö, aztan figyelöallasok gepfegyveres örökkel, ujabb meternyi terület, es csak aztan a falak. Szerencsere nem kovalyogtunk sokaig, Noyan megerkezett es mutatta az utat.

a börtön

a börtön

Noyan a harmadik emeleten lakik a lakotarsaval, aki viszont az esetek 90%-ban nincs otthon, mert a baratnöjevel lakik. Elöttük a lakotars növere lakott ott, igy egy jol berendezett kis diak-lakasrol van szo. Meg a repterröl felhivtuk Noyant, hogy ehesek vagyunk, legyen szives rendeljen/vegyen çiğ köftet szamunkra. Igy a meleg lakasban vart minket a finom çiğ köfte es ayran.- A çiğ köfte az egy olyan etel, amit nehez definialni, es nem csak mibenletet, hanem azt is, hogy miert szeretem. Egyfajta nagyon füszeres fasirt masszat kepzeljetek el hus nelkül. Ez a lenyege. Ezt teszik bele salatalevelbe, majd abba a tesztaba, amibe a dürümöt is tekerik. Ezt pedig meglocsoljak citromlevel. Ha elvitelre kered, akkor legtöbbször kapsz egy adag ezt-egy adag azt, es otthon te elkeszitheted a szamodra megfelelö etket. De lehet mar keszen, összegöngyölve is kapni. En imadom, de egyszerüen keptelenseg siras nelkül enni, annyira füszeres. Füszeres es erös. Nagyon jo. Ehhez az ayran a legjobb, mert gyorsabban lehüti a szadat, mint a viz, vagy akarmi mas. Plusz az emesztesnek is jo, mert a çiğ köfte eleg nehez kaja.- Na, hat mindezt mi hajnali 1kor toltuk az arcunkba, majd mentünk pihengelni, hiszen masnap nagy kalandok vartak rank. Apo es Aja kaptak a lakotars szobajat ketszemelyes aggyal, mi Noyan szobajaban aludtunk, Noyan pedig a nappaliban.

çiğ köfte es ayran

çiğ köfte es ayran

Masnap reggel 6.15-kor csörgött az ora, majd Aja kopogott az ajton, hogy felkeltünk-e mar. Sezer meg aludt, en kibotorkaltam a konyhaba inni egy pohar vizet, hat latom, hogy ök mar menetre keszen allnak. Mondom, hat nem 6.45-kor indulunk?- Nem,nem! Fel volt megbeszelve. Rohantam vissza a szobaba, hat Sezer, igy bizzon benned az ember?! De gyorsan felöltöztünk, es mar mentünk is. Mindenki aggodott, hogy fazni fogok, mert kabat nelkül mentem, de volt rajtam egy atleta, hosszu ujju polo, pulover es az a jo meleg garbos poncso-szerüseg, amit Anya vett karacsonyra. A biztonsag kedveert meg betettem egy extra pulovert, de elörevetitem, az nem került elö.

A terv az volt, hogy busszal megyünk a vonatallomasra, de egyszerüen nem talaltuk a buszmegallot, ami nekünk kellett volna. Igy 10-15 perces gyaloglas utan taxiba ültünk. Az allomason megvettük a jegyeket, es mivel volt meg idönk, a palyaudvarral szembeni kis vendeglöben megreggeliztünk. A vonat 7.40-kor indult, es amig el nem hagyta Izmir területet elegge lassan ment ahhoz, hogy megfigyelhessem a környeket. Sezer mondta, hogy a terület, amint athaladtunk a varos egyik legszegenyebb resze. Ugy is nezett ki, lerobban epületek, alig magasabb “hazak” mint egy felnött ferfi. A hatterben a dombot nem is lehetett latni, teljesen benöttek a hazak. Ameddig ellattam egyetlen fat, parkot vagy zöld területet sem fedeztem fel. Aztan a zsufolt varost felvattotak a kis tanya-szerüsegek, majd a termeszet, amelyet csak itt-ott szakitott meg egy-egy haz. Hamar egy hegy labahoz ertünk, amely ott magasodott egeszen felettünk, a vonat masik oldalan azonban hosszu siksag terült el. Ilyet mar regen lattam, az Alföld jutott eszembe: nyaron szeretnek az Alföldre utazni es nehany napot vagy hetet tölteni egy tanyan. De szep is lenne a zsufolt isztambuli elet utan.

Izmir a vonatbol

Izmir a vonatbol

Selçukba hamar megerkeztünk. En szalltam le elöször, es mar a peronon voltam, amikor lattam, hogy a többiek elakadtak: egy nagyputtonyos bacsikanak segitettek elcipelni a csomagokat a vonattol az allomasra. Aztan eppen amikor indult a vonat, az arus leejtett egy marek aprot a sinek köze, de felszedegetni mar nem volt ideje, igy szitkozodva pattant fel a vonatra. Elindultunk mindanyian, amikor nekem eszembe jutott, hogy meg kell latogatnom a mosdot. Sezerrel visszamentünk az allomasra, es az apro meg mindig ott volt a sinek között, hat felszedtem: 4 es fel lira. Abbol 1 el is ment pisilesre. Aztan jöttem kifele, es latom, hogy Sezer beszelget ket muksoval, egyik a wc-s bacsi, a masikat nem tudom. Aztan hozzam fordult, es kerdezte, mennyi aprot talaltam. Mondtam, mire odaadott annyit az ismeretlen fickonak. Aki tötenetesen az allomason talalhato büfe tulajdonosa, es ismeri a vonat-arust, aki a penzt elvesztete. Es latta az esetet, de mire ideje lett odaballagni a sinekhez, az apro eltünt. Igy hatra jött a wc-shez, hatha az tudja, hova lett a leesett apro. Az mondta, hogy nem tud semmit, de Sezer közbeszolt, hogy biza’ mi gyüjtöttük be a penzt, mert ott hevert mar percek ota, a kutya sem foglalkozott vele. De persze, ha megigerik, hogy visszajuttatjak szegeny ördögnek, aki ki tudja, akar egy orat is dolgozik ezert a penzert, akkor visszaadjuk. Megigertek, mi fizettünk, majd visszamentünk a  többiekhez.

kavarodas az allomason

kavarodas az allomason

De nem mentünk mesze, az allomas mellett volt egy ferfi-kavezo, leültünk a legszelen, hogy ne legyen nagyon baj, aztan rendeltünk çay-t. Öten ittunk, es vegül fizettünk 2,5 lirat, vagyis fejenkent 50 kuruş-t, ami 60 Ft. Hat nem szep az elet?

çay 50 kuruş

çay 50 kuruş

Majd megindultunk Efes fele. Nem volt hosszu az ut, kb. 1 orat gyalogoltunk. Lattam utközben több fele madarat, pl. szencinket es valamilyen ragadozot is. Az idö gyönyörü volt, mar mindenki pulcsira vetközött. Ahogy közeledtünk Efes-hez, mar kecskenyajjal is szembekerültünk.

uton Efes fele

uton Efes fele

A belepesnel kisebb gondjaink akadtak azonban. Sezernek, Noyannak es nekem semmi problemank nem volt, ugyanis van Müze kartyank. Ennek az a lenyege, hogy egyszer megveszed, es 1 evig kedvezmenyesen/ ingyen latogathatod a muzeumokat. Az enyem diak, igy 15 lirat fizettem erte: ingyen mehettem be a Topkapi palotaba, es most Efes-be is. Van mar Müze kartya + is, ami 2-3x annyiba kerül, de szinhazakba, operaba, koncertekre is kedvezmenyt biztosit. Mi ezt csak azutan fedeztük fel, hogy megvettük az en normal kartyamat, de nem gond, annyira nem sokszor jarunk ilyen helyekre. Apo es Aja szembesültek a kellemetlensegekkel. Elöször Apo, aki otthon hagyta a Müze kartyajat. Akart egy ujat venni, diakot, de nem engedtek neki, mert nincs diakigazolvanya. Isztambulban ez nem problema, ha van diak-berleted, akkor elhiszik, hogy diak vagy. Apo most masteren tanul, amihez nem jar diakkedvezmeny, de valahogy van berlete, de diakja nincs. Igy sehogy nem tudott dülöre jutni a penztarossal, meg kellett vennie a felnött jegyet. Aja hasonlo problemakkal küzdött: neki eleve nem volt Müze kartyaja, es nem is diak, de valahogy akart Müze kartyat szerezni…ott mar elvesztettem a fonalat… de a lenyeg, hogy vegül bejutottunk.

Efes- szinhaz

Efes- szinhaz

Efes nagyon szep, de en a vegere mar unatkoztam. Mert van 1-2 rom, ami lenyügözö (mint a szinhaz),de a többi igazabol egy rakas kö-keves magyarazattal. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de en ezeket nem nagyon birom. Az elsö par percben hü meg ha, hogy ezek mar több szaz es ezer eve itt vannak, de aztan csak kövek. En jobban szeretnek olyat, ahol korhüen ujjaepitik, es be is rendezik, es pontosan ugy erezhetned magad, mintha abbana korban születtel volna. Persze gondolom ezerszer annyiba is kerülne. De lattuk Celsus könyvtarat, ami viszont nagy elmeny. A leirasban az volt, hogy ezt a könyvtarat inkabb egy emlekmükent kell ertelmezni, mint könyvtarkent. Es itt nezetelteresünk tamadt Sezerrel, hogy akkor eredetileg voltak-e könyvek benne, vagy sem. En a könyvek mellett allok, mert amugy miert lenne könyvtar? Ugyhogy utanakeresek majd a neten! (Utanaolvastam: bezony majdnem 20 ezer tekercset öriztek it…nyertem!)

Efes- Celsus könyvtar

Efes- Celsus könyvtar

Mire eljutottunk Efes kijrataig mar mindannyian poloban voltunk. Szuper idö volt. Aja utananezett egy cseh oldalon, hogy elmeletileg csak 5 km-re van Efestöl Szüz Maria utolso lakhelye, igy elhataroztuk, hogy meglatogatjuk. Az is fel volt tüntetve azon a weboldalon, hogy egyfajta könnyü, erdei ösveny vezet fel a hazig. De sehogysem sikerült megtalalnunk az ösveny, es senki nem is hallott rola, akit megkerdeztünk. Viszont kitartottunk az elhatarozas mellett: megnezzük a kegyhelyet.

kilatas

kilatas

Mar gyalogoltunk (hegynek felfele vegig, ezt ne feledjetek) 10-20 perce az aszfalt uton, amikor elertünk egy oriasi, aranyozott Maria-szobrot, amely mellett a tabla mutatta: Szüz Maria haza 6 km. Sezer mar egy kicsit kiakadt, mert amiota elkezdödött a szemeszter, munka es suli mellett nincs ideje sportolni, igy a gyerekkori valami a lababan kiujult, es fajt nagyon.

tavaszi kirandulas

tavaszi kirandulas

De mondtam neki, hogy mit szolna, ha forditott esetben Mohamed hazat keresnenk, es en nem akarnam megnezni. Igy beletörödött az elkerülhetetlenbe, es gyalogoltunk tovabb…es tovabb … es tovabb… Apo es Aja magasabbak nalunk majd’ egy fejjel, es a hosszu labaikon jol elhuztak, nem is lattuk öket. Sezer es Noyan mar alig birtak (en edzesben vagyok, de en is untam mar nagyon), igy szepen leintettem egy autot, ami ment felfele a hegyre. Igy az ut 1/3-at autoval tettük meg, es csoda-modon elöbb ertünk a celba, mint Apo es Aja. A cel amugy nem a haz, hanem egy nemzeti park bejarata, ahonnan meg gyalogolni kell a hazig. De 15 lirat kertek fejenkent belepökent. Azt hittük leesik az allunk, azert Maria ide vagy oda, ez sok. Am vegül az ellenallhatatlan bajunknak a hapsi beengedett ötünket 5 liraert, vagyis fejenkent 1 liraert. Ez föleg annak köszönhetö, hogy Sezer es Apo felvaltva alkudoztak, majd Aja (akinek szerintem mar a közepfokot is meghaladta a törökje) beszelt egy kicsit törökül.

uton felfele

uton felfele

Onnan mar csak egy rövid seta valasztott el minket Miryam Ana Evi-töl, ahol erdekes tenyeket tudhattunk meg Mariarol es utolso tartozkodasi helyeröl. Egy apro kapolnaban gregoriant jatszott a magno, es becsületkasszabol vehettel gyertyat. Maria a muzulmanoknak is fontos szemely, akarcsak Jezus. Mindössze nem ismerik el isteni lenyüket, de ettöl függöen Jezust is profetajuknak tartjak. A kapolna mellett peldaul reszleteket olvashattunk a Koranbol, amely emliti Mariat vagy Jezust. A több oras gyaloglas, stoppolas, alkudozas ellenere mindannyian jo erzessel hagytuk el a helyet, hiszen ugy ereztük, lerottuk kegyeletünket Maria elött, aki mindannyiunk vallasaban fontos szerepet tölt be.

fenn az emlekmünel

fenn az emlekmünel

Vissza Selçukba viszont mar taxival mentünk: szerencsenk volt, talaltunk egyet a hegytetön. Kicsit tularazta az utat, de öt is meg lehet erteni, miutan minket leszallitott, vissza is kell furikaznia a hegyre, feltehetöen üresen, hogy ujabb szerencsetlen turistakat talaljon, akik nem tudtak, hogy a dolmuş csak föszezonban jar. Selçukbol dolmuş-sal mentünk Şirince-be, amely több okbol is hires. Az egyik a bor. Bizony szamtalan pinceszetet talalni itt, a szuvenirek is mind bor vagy szölö motivumot formaznak. A terv az volt, hogy ebed utan elindulunk bor-turara, es kostolunk parat. A masik ok, amiert ez a varos hires: több hireszteles, tanulmany, miegymas alapjan ez a falu lett kikialtva az egyetlen biztonsagos helynek a 2012-es vilagvege idejen. Sajnos ahogy az idö haladt, ugy vesztette el jelentöseget a varoska, de a teny mindenesetre erdekes maradt.

Şirince: kenyer-kelesztes

Şirince: kenyer-kelesztes

Megerkezesünk utan azonnal vendeglö-keresesbe kezdtünk, es 20 percen belül mar egy kedves, hazias etterem teraszan üldögeltünk, ahonnan elvezhettük a kilatast. Az etel nagyon jo volt, friss es hazi, az arak pedig alacsonyak, ahogy a török ettermeknel megszokhato. Nem is bantuk meg, hogy azt a helyet valasztottuk. Aja közben mas szorakozast fedezett fel maganak: a meredek, macskaköves utcakon a tüsarkuban lefele kacsazo nöket figyelte, akik ferfi-partnerük karjaba csimpaszkodva igyekeztek tulelni az utat. Nehanyukrol kepet is keszitett, de sajnos a legjobbakat elszalasztotta.

macska az asztalunk mellett

macska az asztalunk mellett

Ebed utan fölfele setaltunk tovabb, de Sezernel betelt a pohar, amikor Aja bejelentette, hogy szeretne megkerülni a falut, meglatogatni a kilatot, es csak utana visszaterni a falusi bazarba. Igy elvaltak utjaink: Apo es Aja setalni indultak, mig Sezer, Noyan es en a bazarban kötöttünk ki (nagy örömömre). Vettünk egy-ket ajandekot, feliratos törölközöt, haziszappant, horgolt-kesztyüt, majd a buszmegallo közeli kavezoban kötöttünk ki. Annyira nem volt jo hely, peldaul Noyan çay-poharan egy ruzsfolt volt (persze kicsereltettük), de ez volt az egyetlen közel s tavol. Hivtuk Apot es Ajat, hogy nekünk eleg volt a varoska, megyünk vissza Izmirbe. Ök meg maradni akartak, igy megvartuk öket, hogy odaadjuka  vonatjegyeket, majd dolmuşra szalltunk megint.

Şirince

Şirince

Az ut oda is, vissza is csodaszep volt. Hegyen- völgyön döcögtünk a dolmuşşal, körülöttünk pedig a vegtelen olajfa- ültetvenyek. Selçuk-ba hamar erkeztünk, igy beültünk es cukraszdaba. Sezezer valami csupa-csokis-csodat rendelt, az nagyon finom volt. En kineztem valami rozsaszint, de borzalmas volt, a felet sem ettem meg. Visszafele a vonaton nem volt hely, igy a lepcsön aludtam at a fel utat, madj valaki leszallt, es Sezer elvonszolt az üres szekig. Eredetileg Izmirben meg el akartunk menni meginni egy-ket sört, de olyan faradtak voltunk, hogy inkabb haza taxiztunk. Noyan lakasa mellett meg beugrottunk egy szupermarketbe venni ezt-azt. Olyan jo DOVE utazo szettet vettem, hogy csuda! Mert ugye a repüles miatt sem tusfürdö, sem sampon nem volt nalam. Otthonrol rendeltünk pizzat, majd en elmentem aludni.

a DOVE szett

a DOVE szett

Masnap Aja es Apo valahova messze mentek kirandulni. Annyit tudok, hogy az ottani tengerparton laknak fokak. Mi nem mentünk, mert en meg nem lattam Izmirt, igy varosnezes volt a terv. Izmir nem egy oriasi varos, es a szombati kirandulas elegge kiütött minket, igy csak 11 utan keltünk fel. Felöltöztünk, majd buszra szalltunk. Fel ora buszozas utan meg is erkeztünk a központba. Setalgattunk egy kicsit, lefenykepeztem a kaktuszokat, a mecsetet galambokkal, egy nagyon divatos anyukat, es Sezer keszitett par kepet rolam es a hires oratoronyrol. A teren eppen radikalisok altal szervezett demonstracio volt, akik azon az utcan meneteltek, amerre mi is akartunk menni. Igy gy kis bizonytalankodas vette kezdetet. En azt javasoltam, hogy az utcai bazart nezzük meg, de a sracok sem a bazarokat, sem a vasarlast, sem a tömeget nem szeretik.

kaktuszok es cica

kaktuszok es cica

mecset galambokkal

mecset galambokkal

divatos anyuka kisfiaval

divatos anyuka kisfiaval

az oratoronnyal

az oratoronnyal

Igy egy ettermekkel teli utcan kötöttünk ki, es KUMRU-t reggeliztünk. Ez egy zsemle szerüseg, ami Izmirböl szarmazik, es szendvizskent keszitik el. Volt Sezer es köztem egy kis mosolyszünet, mert a sracok nem voltak tul lelkesek, a bazart sem neztük meg, es nekem kellett ettermet valasztanom. Amit utaok, honnan tudjam melyik a jo. De aztan valahogy par perc utan tulletünk rajta, de a nap csak akkor fordult igazan szuperre, amikor vegre megittam egy kavet. Meg is egyeztünk, hogy soha nem kezdjük  anapunkat anelkül, hogy kavet töltenenk belem. Különben hisztisse valok.

KUMRU sültkrumplival es kolaval

KUMRU sültkrumplival es kolaval

Tovabb setalva a tengerparton kötöttünk ki, ahol elöször az Eiffel altal tervezett epületbe mentünk be, ami ma plazakent üzemel.

tervezte: Eiffel

tervezte: Eiffel

Majd vegigsetaltunk a korzon, belehallgattunk a demonstralok politikai vezetöjenek szonoklataba, es vegül beültünk egy nagyon jo kavezoba. Ott töltöttünk több, mint egy orat, majd a varos hires setalo utcaja következett. Ettermek, boltok, barok es szorakozohelyek. Egy utcai arustol vettünk 5 liraert egy jatek rendörautot, mert Sezer unokatesojanaka  kisfia most volt 1 eves. Viszont itthon elolvastuk, hogy 3 eves kor alatt nem ajanlott, igy Sezer nagyon boldog lett, hogy megtarthatja.

a stilus olyan mint egy italiai üdülöe

a stilus olyan mint egy italiai üdülöe

Izmir

Izmir

Valamikor 5 körül ertünk vissza Noyan lakasara, ahol en azonnal el is aludtam. A repterre 7 utan indultunk, Apo es Aja mar oda mentek. A metro repteri megallojaban meglattuk, hogy az etterem-kavezoban nagykepernyös teven megy a Beşiktas meccs. Igy beültünk nezni egy kicsit. Majd Apo es Aja is megerkeztek, es mentünk becsekkolni.

a meccs

a meccs

Hat igy telt az elsö marciusi hetvegem! Ezen a hetvegen pedig wellness- szallodaba megyünk Sezer csaladjaval! Majd irok arrol is!

Advertisements

5 comments on “Izmir-Selçuk-Efesus, igy telt az idei elsö marciusi hetvegem

  1. Timi
    március 7, 2013

    Juj Írisz milyen jó sztori 😀
    Milyen jók a képek is. Olyan jó lehetett, úgy irigyellek! És a DOVE csomag tényleg nagyon király:D

    • babanicsirisz
      március 7, 2013

      Köszi! 🙂 Remelem jövöre együtt utazunk Törökorszagba, ahogy megdumaltuk!!! 🙂

  2. Feyyaz
    március 19, 2013

    Jó írás volt,Istanbul mellett Izmir is nagy kedvencem! 🙂 Az Asansörben nem voltatok? Meg úgy láttam,a Bársony-erődben sem.
    Haydi Beşiktaş!
    Üdv! 🙂

    • babanicsirisz
      március 19, 2013

      Igy van, haydi Beşiktaş! 🙂 Nem, nem voltunk, igy is elegge faraszto volt a kirandulas. De remelem egyszer meg visszajutok Izmirbe, mindenki odakat mesel rola. 🙂

      • Feyyaz
        március 21, 2013

        Hát az Asansörből olyan kilátás nyílik az Izmir Körfezire,hogy nem akarsz majd lejönni onnan! 🙂 Az volt még érdekes számomra,hogy bár sok dzsámiban voltam,de 3 római katolikus templomot is találtam a városban! És az első még az 1600-as években épült,a szultán személyes engedélyével! Szóval van ott mit nézni!

        En Büyük Kartal! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on március 7, 2013 by in Kultúra, Törökországba (Isztambulba) utazóknak, Utazás.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: