maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Vizsgahét- Kedd

Egy vegyes nap. Szörnyűnek, de szupernek is nevezhetem.

Reggel nehezen sikerült felkeltenem Sezart. Olyan mérges volt (félálomban) attól, hogy lerángattam róla a takarót és próbáltam felhúzni a karjánál fogva, míg kiabáltam, hogy “Kelj fel! Kelj fel!”, hogy attól féltem, még megüt, mert azt hiszi még a koleszban lakik és az egyik szobatársa szórakozik vele. Így mind a telefonját, mind a borzasztó hangú ébresztőórát felhúztam, és a füléhez tettem őket. Meg lett az eredménye. Már alig volt otthon kaja, így melegszendvicset ettünk (utolsó szelet kenyér- paradicsomkrém- hagyma- fűszerek- felvágott), az utolsó két tojást megfőztem és az utolsó darab olívabogyókkal tálaltam. De ittunk tejeskávét.

A suliban csak szenvedtem. Nagyon meleg van és fülledt-fülledt-FÜLLEDT idő! Akartam edzeni, de a tűző napon az ezer százalékos páratartalomban nem vitt rá a lélek a futásra, és az ennél is melegebb pokol-konditerem sem vonzott. A hasam fájt- görcsölt- mert a menstruációm második napját nyögtem és borzalmas fáradt voltam.

Úgy döntöttünk, hogy az északi kampuszból áttelepedünk a délibe (20-30 perc séta emelkedőn). Szerencsére elkaptunk egy minibuszt, ami elvitt bennünket. A buszon jöttem rá, hogy a kocsiban hagytam a telefontöltőmet, a telefon persze le volt merülve. Viszont szükségem volt rá, mert este H. búcsú-bulija volt, amire menni készültem, de Sezar nem, így a kontakthoz elengedhetetlen a teló. Mert a terv az volt, hogy a buli után visszamegyek a sulihoz és együtt megyünk haza.

Opció 1: a déli kampuszból visszagyalogolok az északiba, elhozom a töltőt, majd visszamegyek a délibe, utána délután megint az északihoz, mert onnan megy a busz haza.

Opció 2: Nem kell a telefon, nem jövök vissza a sulihoz buli után – lustaság és önzőség.

A második mellett döntöttem, pusztán a fentebb említett kellemetlenségtől befolyásolt hangulatomtól vezérelve. Vettünk egy pogácsát, meg jegeskávét, és bementünk a déli-tanulószobába, ami tele van macskákkal. Éppen beszélgettünk Sezarral arról, hogy jó, este nem jövök vissza, de délutánig vele leszek, hazaugrok zuhanyozni, majd megyek a buliba- mire egy macska felugrott mellém az asztalra. Betelt a pohár aznap- Felsikoltottam, felpattantam, és kijelentettem, hogy részemről befejezettnek tekintem az aznapi tanulást. És hazamentem.

A zuhany után más szemmel láttam a világot. Még aludni is volt időm. Van egy új kedvtelésem: tök jó nappal aludni zuhanyzás után, vizes hajjal, meztelenül. Sokkal pihentetőbb az éjjeli alvásnál.

A találkozót este nyolcra beszéltük meg a TAKSIM téren. Késtem fél órát, de rendben volt a dolog, mert a többiek is csak előttem érkeztek pár perccel. Először egy vízipipa (törökül: NARGILE) kávézóba mentünk, ahol csatlakoztak hozzánk néhányan. Aztán egy szuper bárban kötöttünk ki.

buli után a többiekkel

buli után a többiekkel

Szerencsém volt, az éjféli buszt elértem, és nem is volt dugó. Viszont majdnem a megállótól majdnem hazáig követett egy srác. Hát nem követett, hanem mellettem lépkedett és nulla angol, vagy német tudással igyekezett a “barátom” lenni, tudakolta a telefonszámomat, a facebookomat, stb. Cseppet sem volt ijesztő, inkább bosszantó, főleg, hogy nem tudtam elküldeni, hiszen egy kukkot sem értett angolul, én meg úgy tettem mintha nem tudnék törökül. Szerencsére lelépett, mielőtt hazajutottam volna.

Szóval hazaértem, és nem sokkal utánam Sezer is. Hamar aludni tértünk.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: