maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Vizsgahét- Csütörtök

Már nem tudtam felkelni. Arra is csak halványan emlékszem, hogy Sezar elment. Aztán többször felkeltem, de győzött az ágy, így délután 4-kor kecmeregtem elő. Reggeliztem, megnéztem 4-5 Jóbarátok epizódot, aztán készülődtem, hogy megyek a sulihoz. Nem volt itthon víz, így tejet ittam, de csak még szomjasabb lettem.

A Jóbarátokról: IMÁDOM! Szerintem a tévében vagy ezerszer végignéztem minden részt, most meg angolul az elejétől fogva. Sajnos már az utolsó évad közepén járok, de nem megy az önkontroll, naponta 2-3 részt minimum megnézek, ha itthon vagyok.

I ❤ FRIENDS

I ❤ FRIENDS

Valamikor 8 és 9 között indultam útnak. Nem tudom hogyan, de útközben érdekes eszmefuttatást végeztem, amelynek eredménye az lett, hogy a hostess munka közel áll a modell munkához, ami meg nagyon közeli az örömlányok által végzett munkához. Ezt sem bántásnak, sem negatív véleménynek nem szánom. Szerintem mindhárom szakma nehéz, és kitartást igényel. Nem tudom, melyik lehet a legnehezebb, talán modellkedni, mert ott több ember bírál, bár a prostituáltaknak sem lehet könnyű az életük. De biztos, hogy mindhárom munka abból áll, hogy emberek a testüket árulják. Egy szuper példát találtam a modellek és a prostituáltak hasonlósága-különbözősége igazolására. Ezek ez emberek (lányok/fiúk) olyanok, mint a szobrok. Ha jó minőségűek, vagy jó a menedzsment és a marketing, akkor a múzeumba kerülnek, ahol a “Mindent a szemnek, semmit a kéznek” alapon senki nem érintheti  meg őket, csak a bennfentesek (restaurátor, anyagmozgatók, stb.). De ha valahogy nem sikerül befutnia egy szobornak, nem olyan szép, vagy népszerű, vagy egyszerűen nincs jó PR-ja, akkor a piacra, az aukcióra kerül, ahol a vásárlók megnézhetik, megtapogathatják, aztán aki fizet, hazaviheti. De felvetül a kérdés, hogy akkor a tereken kiállított szobrok, akiket mindenki végigtapogathat fizetés nélkül, milyen ember-típusnak/ foglalkozásnak felelnek meg?

szobrok

szobrok

Ennyit az elméletekről, mire ezeken a dolgokon végigzongoráztam magam, addigra meg is érkeztem a sulihoz. Sezar a barátaival tanult a macskákkal-teli-déli-tanulószobában. Míg ők tanultak, addig én munkát kerestem, önéletrajzokat és motivációs leveleket írtam, és állásokra jelentkeztem. Nehéz csak 3 hónapra NEM DIÁK melót találni. De vannak reményeim. Jelentkeztem balatoni fagyi-árusnak, meg budapesti asszisztensnek és recepciósnak is. Meg több helyre eladónak. Eddig egy helyről kaptam választ, de még csak a bővebb információt: Bulgáriában egy tengerparti helyen felszolgáló, vagy  újságíró/blogger gyakornok pozícióra. Igazából tök jó lenne. Nem fizet sokat, a szálláson és a napi 1x meleg étkezésen felül 300 euró/ hónap, de még sohasem voltam Bulgáriában. Viszont jó lenne Budapesten tölteni a nyarat. Szóval egyenlőre várok, és ha nincs más, akkor lehet, hogy megpróbálom ezt a munkát. Érdekes lenne!

Éjjel alig tudtam rávenni Sezart, hogy jöjjünk haza, a barátjánál akart aludni. De ma (péntek) dolgom van. Este megyünk Caycumába, szóval vennem kell ezt-azt. Valamikor 4 után feküdtünk le aludni, szegény tiszta ideg volt, mert a suliban hagyta a jegyzeteit. Ma van az utolsó, a legfontosabb vizsgája, remélem sikerül neki.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: