maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Írisz és az utazás

Nem tudom, hogy a nagy számok törvénye alapján, vagy szimplán alkalmatlan vagyok a problémamentes utazásra, de lassan már meg sem lepődök, ha nyaralásaim vagy egyik lakhelyről a másikra való vándorlásaim közben megtörténik ez-az.

Kezdődött mindez ugye a már leírt törökországi sírós-nevetős reptéri történettel, amikor azt hittem elhagytak egy 17 milliós fővárosban. Később, abból az időből, amikor még Bécsen keresztül jártam haza Isztambulból, történt velem egy újabb vicces történet, aminek a vége egy nagy sírás lett a kifelejtett jégkockák miatt.

Persze a reptéri herce-hurca mindig stresszel jár, ami nem is csoda, hiszen akad olyan sztorim, amiben 6 kilóval nehezebb bőrönddel bukok le a beszállás pillanatában, és fizethetek őrülten magas büntetést, miközben elfelejtettem kinyomtatni a jegyemet a Bécs- Budapest buszjáratra.

utazás

Aztán meséltem arról az esetről is, amikor nem csak egy szimpla Budapest-Törökország, de egy Ljubljana-Budapest- Törökország útvonalon sikerült minden félre, ami csak félresikerülhetett. Budapestre egy 9 fős mini busszal érkeztem, majd újra elfelejtettem kinyomtatni a beszállókártyámat, végül pedig elaludtam a török buszon, így óriási kerülőkkel jutottam haza.

Persze nem csak a már ismerős Törökország rejteget meglepetéseket utazás szempontjából- talán nem felejtettétek el a történetet, amikor a Prága- Krakkó vonaton éjjel megloptak, és a pénzen meg a telefonon kívül még az ajándékba szánt feles poharat is elvitték.

Bár újabb repülős történetem nincs, van viszont buszos, még pedig több is, amelyek így csokorba szedve igazán furcsa képet festenek az utazással való kapcsolatomról. Budapest és Ljubljana között az Orangeways autóbusz-társasággal ingázom. Nagyon sokszor tettem már meg ezt a röpke 7,5-8 órás távolságot, így lassan már ismerősen köszöntöm a buszt és a személyzetet.

A már említett mini buszos történeten kívül megesett egyszer, hogy éppen az internetes fizetést bonyolítottam a buszjegyért, amikor vagy a kapcsolatom szakadt meg, vagy magával a rendszerrel történt hiba, de a pénzt elfogadták, jegyet azonban nem kaptam. Hosszas levelezés és telefonálgatás után sem sikerült dűlőre jutnunk az ügyfélszolgálatossal, így be kellett mennem a bankba egy igazolást kérni arról, hogy valóban átutaltam a pénzt. Majd a társaság irodájába kellett befáradnom személyesen, és tisztázni a félreértést. Azt gondoljátok itt vége a történetnek? Ismertek Ti engem? Természetesen elismerték a hibát, és készek voltak kijavítani azt. Mondtam, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha már a pénzt úgyis megkapták, hogy nyomtassanak nekem jegyet ott helyben, és kvittek vagyunk. Ám sajnos az irodában nem volt nyomtató. Így ezzel az elmés, egyszerű és cseppet sem kellemetlen megoldással álltak elő: visszautalták a pénzt, és megkértek, hogy menjek haza, és otthonról foglaljak jegyet újra, utaljam vissza az összeget és nyomtassam ki a jegyet. Igyekeztem talpraesett felnőttként viselkedni, és kértem, ha már ennyi kellemetlenséget okoztak, kárpótoljanak azzal, hogy egy ingyenes csomag helyett hadd szállítsak kettőt ezen az úton. Erre készségesen felvilágosítottak, hogy néhány héttel ezelőtt módosítottak a szabályzatukon, így ez már alapszolgáltatás, ne aggódjak, vihetek kettő bőröndöt.

Egy másik történet arról szól (és ez már bevezető a mai sztorihoz), hogy egy Ljubljana- Budapest úton fennhagytam az új sapkámat a buszon. Levelek, telefonálgatás és nyomozások után sikerült beszélnem a sofőrrel, aki megígérte, ha megtalálja, akkor a következő útra magával hozza. A következő útra mindketten elfelejtettük a dolgot, de egy hónappal később, egy másik út alkalmával szuper meglepetésként ért, amikor előhúzta a sapkámat a kesztyűtartóból.

A mai nap valójában tegnap kezdődött: este rádöbbentem, hogy elfelejtettem megvenni a buszjegyem. Miután hazaértem, első dolgom volt, hogy felmentem az internetre hogy lefoglaljam a jegyet, de már nem volt elérhető az opció. Kissé megrémültem, de veszíteni nem volt mit, így reggel hatra kimentünk a Népligetbe. Óriási szerencsémre még volt hely, és megvehettem a jegyet, sőt nem is számoltak fel extra költségeket.

Zágrábban több mint 45 perces pihenőt tartottunk, és a buszon megismert sráccal megbeszéltük, hogy sétálunk egyet a környéken. 11.30-ra kellett visszaérni a buszhoz, és a mi óránk szerint 11.28-ra ott is voltunk. A busz órája 11.30-at jelzett, amikor felszálltunk, de a megállóban már 11.35 volt. Kaptunk is hideget-meleget,  nagy balhé volt, a sofőr szinte lekiabálta a fejünket.

A leg-leg esemény mégis a megérkezésünk után 45-50 perccel történt. Már az állomáson található McDonald’s-ban ültem, ami az ilyen vasárnapok törzshelyévé vált, hiszen a koli nyitásáig, azt a két órát itt kellemesen eltölthettem, hiszen van wifi, konnektor és mosdó is. Elköltöttem az utolsó euróimat egy cappuchino-ra, és nagy beszélgetésbe feledkeztem Sezerrel. Szerencsére a telefonom jelzett, hogy nemsokára le fog merülni, így elkezdtem keresni a töltőmet. Emlékeztem, hogy a laptop táskába tettem… amit a busz kalaptartóján hagytam. Kihörpintettem a kávémat, majd siettem az 1-es kocsiálláshoz, ahol a mi buszunk szokott parkolni. Tudtam, hogy háromkor indul vissza a járat, és óriási szerencsémre 14:55-kor még ott voltak. Nézett is furcsán az utaskísérő srác, hiszen a sapkámat is tőle kaptam vissza a múltkor.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on május 4, 2014 by in Utazás.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: