maceram

Az élet Isztambulban MACERAS, de a legizgalmasabb, ami eddig valaha történt velem. Ez az én nagy MACERAM!

Facebook Rehab- A cselekvés

III. fejezet

Végül vasárnap cselekvésre szántam el magam és nekiláttam a küldetésnek. Először ki kellett választanom azokat az ismerőseimet, akiknek szólok, mielőtt törlöm magam. Majdnem 500 ismerősöm volt, de csak 65 embernek írtam. Szomorú, nem?

Mivel magyar és külföldi barátok is voltak a listámon, megírtam két nyelven a levelet. Elmondtam röviden, hogy miért törlöm le magam, és mindenkit kértem, hogy küldje el email címét, telefonszámát és postai címét az email címemre.

A Facebook viszont nem hagyta magát könnyen letörölni. Két ízben is megpróbált lebeszélni tervemről, és visszacsábítani magához. Először véletlenszerűen mutatott embereket az ismerőseim közül, akiknek “hiányozni fogok”, majd megkérdezte, miért szeretném otthagyni őt. Amikor válaszoltam, hogy túl sok időt töltök online, azonnal megoldást kínált a problémámra, továbbra sem akarta, hogy elmenjek. Azért ez ijesztő…

facebook

facebook2

A következőkben egy kis statisztikával, és annak elemzésével szeretnék Nektek kedveskedni! 66 emberből 48-an válaszoltak eddig. Közülük 64% írt emailt, ahogy kértem, és 36% pedig Facebook-on válaszolt. Jelent-e ez valamit? Mindenképpen, bár inkább feltételezéseket lehet itt leírni, mint tényeket.
1. Lehetséges, hogy igazak a statisztikák, és manapság valóban rossz az emberek szövegértése.
2. Talán nem érdekel bennünket minden részlet a milliónyi reklám, poszt és üzenet világában. Csak átfutjuk a szöveget és megpróbáljuk kifogni a lényeget. Ám nem hat-e ez túlságosan a mindennapjainkra? Nem kellene-e legalább a barátainkra, szeretteinkre száz százalékosan odafigyelnünk?
3. Esetleg egyszerű reflexről van szó. A Facebook annnyira az életünk része, hogy hiába értettük meg a kérést, hogy emailen válaszoljunk, kezünk automatikusan a “Válasz” gombra kattint.

A statisztikám második része sokkal izgalmasabb. Hogyan reagáltak a barátaim arra, hogy nem fognak mostanában megtalálni Facebookon? 48 főből 19-en nem mutattak semmilyen reakciót. Talán nem érdekelte őket, esetleg egyszerűen nem akarták megosztani véleményüket.
29-en azonban tudtomra adták, hogy mit gondolnak döntésemről. 68 százalékuk pozitív választ küldött. Támogatták vagy megértették döntésemet, esetleg sok szerencsét kívántak. Nem kevesen mondták, hogy már nekik is megfordult a fejükben, végül mégsem tettek semmit. Akadtak, akik megindokolták, miért maradnak Facebook-on, voltak olyanok, akik komolyan elgondolkodtak, hogy követik példámat. Egyikük ezt írta: “Büszke vagyok rád!”
32% azonban kifejezetten negatívan, hol támadóan, hol szomorúan állt a történtek előtt. Kaptam olyan kérdést, hogy ezentúl hogyan fogok kommunikálni az emberekkel, vagy olyan kritikát, hogy túlságosan radikális vagyok, gondoljam át a dolgokat.

no-facebook1

Utolsó gondolatként hadd mondjak egy dolgot Neked, akármit is gondolsz, akárhogy is éled az életed:
Ne egy közösségi média, ne egy technológia határozzon meg Téged, a kapcsolataidat és az életed! Állj úgy a Facebook-hoz, ahogy ki van találva- HASZNÁLD, és ne az használjon Téged!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Information

This entry was posted on május 20, 2014 by in Élet-kép.

Navigáció

%d blogger ezt kedveli: